Főzés

Szeretek főzni, de nem főzök nap, mint nap. Leginkább a főzés kedvéért szeretek főzni, fűszerezgetni, szagolgatni, ízlelgetni, maga az evés része már nem érdekel annyira :) Ma pl. gulyáslevest, palóclevest és rántott húst csináltam spárgával. Néhány adagban elrakom a hűtőbe, a fagyasztóba, hogy legyen mit elővenni, vagy elviszem ebédre hétköznap. Időnként kipróbálok új recepteket, de nagy átlagban maradok a bevált ételeknél. Lusta vagyok. Van recepteskönyvem, de mégis jobban szeretem a neten kikeresni a recepteket, összehasonlítom, melyikbe milyen fűszert tesznek, hátha ötleteket kapok. Hát... nagyjából ennyit a főzési tudományomról :D
Legjobb barátom főzésben a nosalty.hu - ez nem a reklám helye, hanem az őszinteségé :)

Állítsátok már meg végre Terézanyut!

A hasonló című filmről mindig a munkahelyem jut az eszembe. Miiért? Különösebb oka nincs. De valamiért kicsit Terézanyunak érzem ott magam. Körbevéve kollégákkal, akik 20+ éve dolgoznak ott és valahogy mégsem sikerült nekik megszokni mi is az a munkahely, nemhogy teljesíteni :) Elnézem azokat az embereket, akik meg vannak sértve időnként, amikor megkérik őket, hogy végezzék el rendesen a munkájukat. Akik helyett mások inkább megcsinálják a munkát (gondolok itt magamra is), amikor már megunják, hogy x-szer kérték és még mindig nincs megcsinálva. Akik nyáron hűsölni, télen meg melegedni, de leginkább kávézni és beszélgetni járnak be a munkahelyre. A legtalálóbb szó az "elvannak". És amikor a precízen dolgozni akarók (mint én :)) haladnának de mások miatt nem tudnak, akkor mindig rám szólnak, ha épp puffogok, hagyd, máshol sem jobb. Tényleg nem? Nem tudom. Ilyennel még nem találkoztam. Csak azért csodálkozom rá nap, mint nap, mert ez egy hatalmas mammut cég, de biztos vagyok benne, hogy a céget nem a több ezer munkatársa mozgatja, hanem az a pár száz aki VALÓBAN dolgozik. A hétvége arra jó, hogy kipihenjük az egész heti puffogást mások lustasága miatt :)

Nama és Napa

 

Amit értek, hogy a huszas-harmincas-negyvenes-még az ötvenes generáció is interneten ismerkedik (ismerkedne), mert pl. modern és mindig kéznél van, esetleg munkaidőben munkahelyen is bekapcsolható, és az ismeretségi körében, munkahelyén, miegymás, nincs szóba jöhető "parti", de ami számomra kicsit meglepőbb, a hatvanhoz közeli vagy túli generáció is már az interneten keresgél... természetesen mindenkinek szíve joga, mielőtt bárki a lelkére venné a hozzászólást (semmiképpen sem kritikát) de azért kicsit furcsa és talán kicsit kiábrándító, hogy már az a generáció is itt véli megtalálni azt, ami a 'való világ' forgatagában elkerüli... Nagyszüleim jutottak eszembe, amikor még kislányként meglátogattam őket, és elképzeltem amint nagyi két lángos sütés közben a nyári konyhában a sparhelt mellől leül a laptopja mellé és a randivonalon nyomja az üziket a bácsiknak... Hát ne haragudjon meg senki, de... (ezt a gondolatot ezen a ponton inkább magamba fojtom, mielőtt bárki megsértődne...).
Na persze vissza lehet vágni ennek a generációnak, hogy bezzeg a mai egyedülálló harmincasok, mire nagymamáink korába lépünk, bőven messze leszünk még a nagymamaságtól és igazuk is lenne ezzel a gondolattal, de ez már egy másik történet...
Mindenkinek igaza van és joga van... ettől én még furcsállhatom nyugodtan a dolgot :)