A hasonló című filmről mindig a munkahelyem jut az eszembe. Miiért? Különösebb oka nincs. De valamiért kicsit Terézanyunak érzem ott magam. Körbevéve kollégákkal, akik 20+ éve dolgoznak ott és valahogy mégsem sikerült nekik megszokni mi is az a munkahely, nemhogy teljesíteni :) Elnézem azokat az embereket, akik meg vannak sértve időnként, amikor megkérik őket, hogy végezzék el rendesen a munkájukat. Akik helyett mások inkább megcsinálják a munkát (gondolok itt magamra is), amikor már megunják, hogy x-szer kérték és még mindig nincs megcsinálva. Akik nyáron hűsölni, télen meg melegedni, de leginkább kávézni és beszélgetni járnak be a munkahelyre. A legtalálóbb szó az "elvannak". És amikor a precízen dolgozni akarók (mint én :)) haladnának de mások miatt nem tudnak, akkor mindig rám szólnak, ha épp puffogok, hagyd, máshol sem jobb. Tényleg nem? Nem tudom. Ilyennel még nem találkoztam. Csak azért csodálkozom rá nap, mint nap, mert ez egy hatalmas mammut cég, de biztos vagyok benne, hogy a céget nem a több ezer munkatársa mozgatja, hanem az a pár száz aki VALÓBAN dolgozik. A hétvége arra jó, hogy kipihenjük az egész heti puffogást mások lustasága miatt :)
