Ahogy régen nagypapám hívta őket, az "eledónő" (=eladónő), mint már korábban is tettem róluk említést, egy külön állatfajta. Rossz nézni az elégedetlen arckifejezésüket, ahogy vágják a pofákat, amikor a vevő bemegy vásárolni. Két boltba járok rendszeresen (a többibe rendszertelenül), de mindkettőben kritikán aluli a kiszolgálás. Az egyikben a csemegepultos vág állandóan savanyú pofát. Egyik reggel megálltam a pult előtt, párizsit akartam venni, köszöntem, mert nekem volt gyerekszobám:
- Jó napot kívánok!...
Erre a válasz:
- Nagyon jó, már itt állok reggel 7 óta... - és tovább dörmögött az orra alatt további egy percen keresztül, érthetetlenül, megvártam, amíg kidühöngi magát sanyarú sorsa miatt, majd rámnézett nagy kegyesen.
Megkérdeztem:
- Mit mondott? Ne haragudjon, nem értettem.
Erre elszégyellte magát, azt mondja:
- Semmit. Mit kér?
Mondtam:
- Semmit, majd máshol vásárolok, köszönöm a kedvességét.
Ugyanitt a pénztárosnők, egyik jobban dobálja a vásárolt árut, mint a másik, véletlenül sem köszön vissza a vevőnek, akik akármikor ott járok, mindenki udvariasan köszön neki, amikor odaér a sorban, csak vágja a pofákat és szikrákat szór a szeme, szinte azt kifejezve, rohadékok már megint miattatok kell itt gürizni... Mindig megbánom, ha bemegyek. Csodálkozom, hogy ezeknek még nem írtak be a panaszkönyvbe és még ott dolgoznak...
Másik boltban reggeli jelenet: 5-6 vevő feltornyosult a pici terű éjjel-nappaliban, az eladónő magát nem zavartatva csacsog telefonon. Nagy nehezen leteszi:
- Mennem kell, JÖTTEK. - hangsúlyozza jelentőségteljesen, hogy a vevő szégyellje már el magát, amiért őt a beszélgetésben zavarni merészeli.
Rám kerül a sor, újra csörög a telefonja, felveszi, majd int, hogy mondjam közben, felsoroltam három igen egyszerű tételt (tej, virsli, teljes kiőrlésű kifli), majd elém tesz három egészen más tételt, közben beszél és közben egész érthetetlen módon üti be az árut a pénztárgépbe, majd néz rám, bólint a gép felé a fejével, hogy ez lesz az összeg. Én állok és várok udvariasan, hogy letegye a telefont. Erre azt mondja a telefonba: - Várjál már egy kicsit. - Majd nekem: - x forint lesz.
Erre én:
- Csakhogy én nem ezeket a tételeket kértem.
Erre ő:
- Tééényleeeg? Nem értettem jól.
- Hát persze, mert telefonáltál ahelyett, hogy figyeltél volna.
Vágja rám a sértett pofát, elpakolja a tévesen kitett árut és nagy nehezen megkérdezi, hogy akkor mit adjon, mit kértem? Újra elsorolom, most jót vesz elő, fizetek, elmegyek, közben már folytatja is a megkezdett telefonbeszélgetést.
Ui.
Ahogy az lenni szokott, természetesen ismét be kellett mennem a fent említett egyik boltba, ahol is a pofavágós eladónőtől kértem 20 dkg kolbászt, megkérdeztem, csípős-e, erre a válasz: nem tudom, de adok egy karikát, kóstolja meg... ezen a ponton dobtam egy hátast, mi van, jó napod van, nőszemély?... Ugye, hogy tud, aki akar?...
