Surviving one more day

Hát igen, ahogy a cím is mondja, még egy napot túlélni. Kb. így érzem magam az "új" munkahelyemen. Egyelőre még minden nap egy küzdelem. Nehéz megszokni. Egy furcsa könyöklős bizniszvilág. Ahol a 25 éves kis manager azt hiszi, csak mert ő "manager", nyugodtan használhatja a bérelt céges autót privát még egy nappal tovább, majd a cég kifizeti, és ő megteheti mert ő menedzserrrrrr és ő jóvá hagyta saját magának, hogy majd reggel visszahozza az autót. Mennyire nem szeretem az ilyen hozzáállást. Mert ő saját magának jóváhagyta! Wow. Úgy könnyű ellavírozni az életben. Ahol fontosabb, hogy a főnök privát dolgai el legyenek intézve, mint az, hogy a munka megvan-e, mert végül is a munka, ha nincs meg akkor nyugodtan túlórázhatsz ingyen, úgysem fizetik ki, de csodálkozva néznek rád, ha te a munkaidő végén veszed a kabátodat, hogy akkor most lejárt a munkaidőm. Ahol céges telefon nem jár, de elvárják, hogy te a privát telefonodról majd vissza sms-ezel a főnök céges telefonjára, vagy ha akarsz beléphetsz a céges flottába, hogy a főnök ingyen felhívhasson téged. Megmosolygok ezt-azt, de jelen pillanatban, mivel közeleg a téli nagyobb fűtés számla időszaka, amit valamiből ki kell fizetni, hát... távolról szemlélem a dolgokat és minden reggel úgy indulok el, hogy na, ezt a napot még hátha túlélem valahogy :) Leszarom tablettát már úgyis kaptam ajándékba, csak meg kell tanulni a megfelelő időpontban bevenni egyet :)