Kedvenc reklámok

Kedvenc TV reklámok:

Kanasztázni járunk a barátokkal, amikor is mindig kiesik a műfogam. Mióta a X műfogsorragasztót használom, soha nem esik ki a műfogsorom. Most már szabadon is tudok nevetni. (kacagás)

Viszket? Fáj? Csíp? Megoldás az Y aranyérkenőcs.

Puffad? Felfúvódik? Nehezen emészt? A problémát kezeli a Z gyomorcsepp.

Amikor nincsenek itt a férfiak, mindig nyugodtan beszélgethetünk a barátnőimmel a hüvelygombáról.

Csak én gondolom, hogy a TV reklámok tulajdonképpen néha már-már gyomorforgatóak?

Társkeresés felsőfokon

60-as hölgy ezúton keresi 25 év körüli kigyúrt, chippendale barátját, jelige: "Őszinte szeretet".

50-es hölgy megunt férjét más megunt férjére cserélni, "Csere-bere fogadom" jeligére.

59 éves fiatalos gondolkodású nagypapa 20-as/30-as barátnőjét keresi, "Anyagiasság kizárva" jeligére.

Elhanyagolt 40-es hölgy keresi szabadidőpartnerét, "Kirándulás a Vénusz dombra" jeligére.

22 éves csinibaba keresi 50-es szeretőjét, jelige: "Kitömött buksza".

30-as öltönyös fiatalember idősebb hölgyek barátságát keresi, "Nyugdíjadat ne vajas kenyérre pazarold" jeligére. 

62 éves özvegy keresi jól szituált társaságot kedvelő partnerét, "Válogatós" jeligére. Lehet Nyugatról hazatelepülő is.

28 éves egyetemista lány keresi barátját, légy intelligens, sportos, független, gyermektelen, érdeklődj a művészetek iránt, szeress színházba, kirándulni járni, legyen különleges, lehetőleg drága hobbid, már ne tanulj, viszont legyen egy jó állásod, kutyaszőr allergiámra való tekintettel ne legyen kutyád (ha lehet, macskád sem, a halak meg idegesítenek, ahogy körbe-körbe úszkálnak), jelige: "Főzni nem tudok, de szívesen elkísérlek bármikor külföldre".   

Kigyúrt 30-as izompacsirta jól kereső elhanyagolt feleséggel barátkozna, "Inteligens kacsolat" (!) jeligére.

... és a szomorú, hogy ilyen tényleg van...

Hirdetés

Ezúton keresem azt a férfit, aki 

- ezermester, mindent megszerel a lakásban, ami elromlik, eltörik, eltömődik, elvásik, és nekem is tanítsa meg, hogy hogy kell, de úgyis kétbalkezes maradok, meg különben is ez a fiúk dolga,

- szakács, jól főz, vagy legalább jól tud étlapról rendelni, ezt elég, ha ő tudja,

- sofőr, hoz-visz, kényem-kedvem szerint, műkörmöshöz, fodrászhoz, kondiba, barátnőzni, plasztikai sebészemhez,

- állatorvos, Blökit elviszi doktorbácsihoz, amikor tüsszög, én nem nyúlok hozzá, nehogy elkapjak valamit,

- takarító, felmos, porszívóz, törölget, én a műkörmömtől ezeket nem tudom csinálni,

- kamionsofőr, lehetőleg ritkán jöjjön haza, hogy a többi pasimmal is tudjak találkozni, de akkor mindig hozzon ajit, mert megérdemlem,

- vállalkozó, vállalkozzon mindarra amit a igényeimben feltüntetek,

Jelentkezni lehet az 555-1234-es telefonszámon, jelige: Irénke férjet keres.

Igényes

Itt a nyár, a jó idő, a (ne)kivetkőzés időszaka. Csajok szűk topokban, miniszoknyában, kint a cici, popsi, köldökpiercing, babaháj, pasik izompólóban (a nem kigyúrtak is...) és mindenki az elmaradhatatlan cuppogós flip-flop papucsban. Megfigyelve az embereket, még mindig nagyon sok a kevéssé igényes, nőben, férfiban. 

Nők lenőtt hajfestéssel, elkenődött szemfestékkel, koszos lábbal vagy papucsban, kérges talppal, hosszúra nőtt lábujjkörömmel, lepattogzott körömlakk a kézen, lábon, a most úgy divatos trottyos nadrágban (fantázianeve, mint megtudtam: szerájnadrág!), kilógó melltartópánttal, vagy műanyag melltartópánttal (csak megsúgnám, hogy nem divatos, sőt ciki), össze nem illő mintás vagy színű ruhákban.

Férfiak gyűrött, koszos pólókban, ingekben, műanyag susimaciban, papucsban vagy szandálban lábszárközépig felhúzott fehér vagy fekete zoknival (hölgyeim mondják már meg életük párjának, hogy ez mennyire nem oké), izzadság-, és koszfoltos békebeli, műanyag szúnyoghálós atlétában, vagy épp félmeztelenül (!) (ezt pl. lehet otthon, de utcán, buszon?) de ami mindig kiveri a biztosítékot így nyáron: sokan büdösen mennek utcára... 

Mert bár meleg van és mindenki izzad, de egy dezodor, spray vagy parfüm még mindig csodákra képes, de azt az összetéveszthetetlen mosdatlan izzadságszagot igen nehéz összetéveszteni a megtisztálkodott de kissé megizzadt szagtól.

Az igényesség terén még sokat kell fejlődniük sokaknak. És ez a 21. században, igen szomorú, mert ez nem pénzkérdés. Olcsón is lehet egy két olyan holmit venni, amiben már lehet utcára menni. Egy baba szappan sincs 100 ft. Hát... hajrá mindenki. És éljen a nyár! :)

Keresünk

Időnként benézek az egyik társkereső oldalra, de főként csak az ott regisztráltak naplóbejegyzéseire, kíváncsi vagyok ki miket ír bele. Szomorú, hogy saját gondolatok alig, legtöbben idézeteket tesznek fel, dalokat linkelnek be (nekem is van rengeteg zene, amit kedvelek, de egy idegent miért gondolnám, hogy pont az érdekel, jelen pillanatban mit hallgatok, vagy mi tetszik nekem), egymásnak üzengetnek naplón keresztül előfizetés híján (pedig erre való a fórum, csak valószínűleg nem tudják), vicceket írnak le és rajzfilmfigurákat (!) másolnak... de meg kell állapítanom, hogy már a naplók olvasása is untat. Vagy mindenki siránkozik, egymást (a másik nemet) szidja, illetve fikázza, vagy minden egyes ismerkedés/randi mozzanatot megoszt (minek? miért nem gondolják, hogy ezt talán érdemes lenne nem nyilvánosan kezelni, mivel esetleg ez még gátat is vethet annak, hogy egy jó érzésű ellenkező nemű szívesen beszélgessen, találkozzon velük, ha utána minden mozdulatát visszaolvashatja bárki a naplókon keresztül), vagy pedig az ötvenes, hatvanas, hetvenes (!) generáció magasröptű társalgását, társkeresési igényeit lehet olvasni, ami számomra szintén azért döbbenet, mert ez nem az a generáció akiről azt gondolnám, hogy az interneten mazsolázva fog társat keresni és mégis úgy tűnik, hogy de bizony. Belegondolva a saját hatvanas, hetvenes korú ismerőseimről, rokonaimról, nehezen tudom elképzelni, hogy a gép előtt ülve, reglapokat bújva álmodozva keresik a nagy Ő-t :) Én azért hatvan-hetven évesen, ha épp úgy alakul, hogy nem a jövendőbeli Papival fogok a tévé előtt ülni (de azért jó lenne, ha mégis :) ), biztosan nem az interneten fogok bogarászni ősz halántékú, korban hozzám illő (főleg nem húsz évvel fiatalabb) "nagypapik" után... Generációs probléma? Vagy senki nem tudja mit is akar? (ötvenes-hatvanasok harmincas nőket...) Vagy inkább ennyire nincs lehetősége másra még annak a korosztálynak sem? Mert a fiatalabbakat megértem, dolgozik, túlórázik, hajt és kézenfekvő akár munka közben is az interneten megnézni van-e egy hasonszőrű, akivel szívesen megismerkedne, de ez ennyire jellemző lenne már mindenkire? Hát... érdekes.

Nem hiszem el

Nem hiszem el, hogy egy lakásban mindig el kell valaminek romlania. Miért nem működik mindig minden kifogástalanul? A fürdőszobában notóriusan mindig elromlik valami, vagy az egész csaptelepet, vagy a rézbetétet, vagy csak a gombot, de valamit mindig le kell cserélni. (Akkor most a konyhai csapról és a radiátorról nem is ejtenék szót, amik szintén a közelmúlt termései voltak...) Még alig két hónapja, hogy a fürdőszoba csapnak a tekerőgombját le kellett cserélni, mert túlfordult és letört. Persze, csak az egyik, de mindkettőt kicseréltem, mondván, hogy akkor legyen egyforma. A házbeli öreg szaki persze mindkettőt magával vitte, a töröttet is és a jót is, miután segített lecserélni. Eltelik kis idő és már megint csöpög a csap, én pedig mivel nem éreztem meddig lehet tekerni - puff, megint letört az egyik. Most milyen jó lenne az a múltkori épen maradt, amit magával vitt a szaki. De isten ments, hogy megkérdezzem tőle, megvan-e még, nem akarom, hogy megint rám akaszkodjon. Akkor inkább várok kedd reggelig, amíg nyit a szerelvény bolt. De addig is hogy lehet így zuhanyozni? Harapófogóval tekergessem a gomb nélkül maradt csapot, jobb híján? Hogy ilyenkor miért nincs a lakásban egy plusz tekerőgomb? Kedden veszek ötöt. Elteszem tartalékba. Mivel folyton eltöröm, ezért esélyes, hogy valamikor újra fog majd kelleni. Pedig olyan szép napsütéses idő van, most emiatt bosszankodni... :(

Mik a legjobb felszedős szövegek?

Kivételesen nem saját gondolatokat, hanem egy cikk tartalmát szeretném közzé tenni, és bár, mi nem vagyunk Amerika, de mégis sok igazság van benne, én jól szórakoztam rajta, íme: 

„Miért nem válaszoltak már megint az üzenetemre? Biztos, mert nem vagyok elég jóképű, kigyúrt, vagy nem pózolok menő kocsi mellett, gondolhatják sokan kínjukban. A képek nyilván sokat számítanak a társkeresőkön, de nem mellékes az sem, milyen szöveggel indítunk. Most újabb statisztikák következnek, amiket félmillió üzenet alapján állítottak össze az OkCupid nevű amerikai társkereső adatait elemző Harvadon végzett matekosok.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy az eredmények alapján azonnal lerontjuk az esélyeinket, ha az üzenetünkben helyesírási hibák, elgépelések vannak. A netes rövidítésekkel sem árt csínján bánni, angolban ez alól egyedül a LOL és a haha kapott felmentést, és szerintem ezek a magyarban is épp elég elfogadottak a netes párbeszédekben.

A statisztika másik fontos tanulsága, hogy nem érdemes a csajok testét dicsérgetni, amíg élőben még nem is találkoztunk velük. Kevesebb, mint 20 százalék válaszolt olyan üzenetekre, amikben a szexi szó szerepelt, de a szép és a csábító se járt jobb eredményekkel. Az általánosabb dicséretek, mint a király, lenyűgöző már jóval több esetben váltak be.
 A tábortűz melletti ismerkedős szeánszok óta cikinek számít azzal csajozni/pasizni, hogy milyen zenét hallgatsz, de a statisztika szerint mégsem marhaság az érdeklődési körökkel indítani online. A sikeres felszedős mondatokban szereplő szavak között a legviccesebb befutó a zombi, ami a negyedik lett. Úgy tűnik, Amerikában elég sok a zombifilmrajongó, de hová tűntek a vámpírok? Jó hívószó még az együttes, a metál, a vegetáriánus, a fizika (!) és a videojátékok. Végülis ezek mind azt mutatják, hogy aki a beszélgetést kezdeményezi, az valami kapcsolódási pontot keres a másikkal.
 Még hatékonyabb, ha valaki jelét adja annak, hogy olvasta az illető profilját. Bár sokan csajoznak úgy, hogy 20-30 nőnek elküldik ugyanazt a bemutatkozólevelet, a célzott nyitás hatékonyabbnak bizonyult, például ha megpendítették, hogy jó az ízlése, vagy rákérdeztek valamire, amit magáról ír.

A férfiaktól többnyire azt várják el, hogy határozottak és magabiztosak legyenek, ennek ellenére elég jó eredményeket hoztak náluk a bocsánatkérések. A sajnálom, elnézést kérek és más bizonytalanságot kifejező szavak, mint a kellemetlen, eléggé, valószínűleg elég sikeres mondatok alkotóelemei voltak: 30-40 százalékban jött rájuk válasz. Ez talán arra vezethető vissza, hogy a nők ettől úgy érzik, hogy a másik fél is sebezhető, és nem ajtóstól akar berontani a házba kivont karddal. Viszont a kétségbeesett esdeklés nem sok jóra vezetett, ha valaki kérlelt, az csak 22 százalékot hatott meg.”

(idézet az Ásó, kapa, nagyharang c. blogból, http://asokapa.postr.hu/mik-a-legjobb-felszedos-szovegek) 

HP Generation

Biztos mindenki tudja milyen csajokat hív a köznyelv HP-nak. Amit én nem értek, hogy tudnak annyira kevés szellemi tőkével mégis olyan jól érvényesülni. 

Nyaf-nyaf és járhatatlan cipők, műkörmök, műhaj, műmiegymás, risza-mica, műszempilla rebegtetés. Az aktuális pasitól a lehetőleg legújabb audi ajándékba kapása, esetleg egy vállalkozás nevére írása. De, ha mégis dolgozni kényszerülne, a munkahelyen nem sok lendítése, illetve hosszasan a plafon bámulása, órákig kávézás, vékony cigivel bagózás, vagy csak üveges szemmel üres fejből kinézés. Kizárólag magas, kigyúrt, kopasz, tetovált pasi stírölés. Buszon öregnénit fellökve helyet foglalás természetesen keresztbe tett platformcipős lábbal. Bárminemű italt csak szívószállal ivás. Bárminemű étel csakis megpiszkálás, nem evés. Divatosnak tűnő kínai utánzat ruha viselés úgy, mintha legalábbis Dior lenne. Minden körülmények között 3-4 cm hosszú hegyesre reszelt műkörmöt viselés.

Igazából csak gratulálni tudok azoknak a pasiknak, akiknek ez 'bejön'. Hiszen tudjuk, ki milyen virágot szakít, olyat szagol :)

A főnök

Név nélkül egy kis összegzést adok néhány eddigi főnökömről.

Egyik munkahelyemen egy harmincas egyedülálló igazi tarisznyarák főnöknőm volt, lévén, hogy egy könyvesboltban dolgoztam, aranyos volt, nem zavart sok vizet, túl sok emlékem sincs már róla.

Következő munkahelyemen egy ötvenes megtermett hölgy dominált az iroda titkársága felett, akik két titkárnő, én: egy afféle fordítócska és az iroda egyetlen férfitagja, a sánta Feri, aki nyugdíjhoz közel álló illető volt, senki nem tudta mi a feladata, nem is sok vizet zavart. Ez a főnöknő igen érdekes módon szerette szagolgatni az alkalmazottait: - Maga bagóóóóózott? - kérdezte gyakran, amire mindenki nemmel válaszolt (pedig a két titkárnő titokban kijárt az erkélyre cigizni), ő valamiért mégis azt hitte, hogy én voltam, pedig nem... Túl sok említésre méltó dologra nem is igazán emlékszem vissza ez esetben, csupán a szaglászása volt emlékezetes.

Az azt követő helyen több főnököm is volt, a negyvenes vénlány, aki minden nőt utált maga körül, aki fiatalabb volt nála, majd egy másik pozit kaptam és egy fiatal francia pasi lett a főnököm, aki megállás nélkül a melleimet fixírozta beszélgetés közben, igen zavaró jelenség volt, az üzlethez nem értett (végül le is váltották), felsőbbrendűségét ő maga is elhitte, de a mellnézegetésről nem tudott leszokni. Innen végül a vénlány főnöknőm utált ki egy kis mószer arankázással (mószerolással :)) de örömmel jöttem el, azt gondolva, majd a következő főnök jobb lesz :)

Az ezutáni helyen is érdekes főnököket láttam. Először ott volt az amerikai agglegény, aki folyton unatkozott, ásítozott, állandóan olyan depi volt, hogy mindenki azt hitte, mindjárt öngyi lesz, utált Budapesten élni, egy szenvedés volt neki ez az expat pozi (még azért a sok pénzért is és az évi egy havi thaiföldi szabi után is, amikor is távbarátnőjét, egy thai masszírnőt meglátogatott), de ezután is csak kb. egy hétig lehetett kínmosolyogni látni (őszintén meg sosem...). Ott volt a harmincas, sok szarkaláb a szeme mellett, óriási platformcipőkben járó főnöknő, akinek a (természetesen bérelt) lakásában állítólag nem nagyon volt bútor, de volt egy faltól falig cipőpolc, ahol is a párszáz pár cipőjét tárolta... És ott volt a szakács is, aki magas rangú igazgató volt ugyan, de szakmája szerint szakács (nem is emlegettük soha másként), aki szintén nagyon unta már a banánt, így minden nap ebéd után bezárkózott az irodájába és aludt egy órácskát, amikor is nem lehetett zavarni... Érdekes hely volt. Örömmel menekültem a következő állásomba ennyi furcsa madár közül. (És akkor még a munkatársakról nem is anekdotáztam:))

A soron következő munkahelyen volt egy magát franciaként prezentáló hazánk fia, aki mivel nem honleányt vett feleségül, épp ezért úgy érezte, ő maga is külhonivá lett és úgy is viselkedett, nagyképűen, lenézően, - Maguk magyarok... - kezdetű mondatokat mondva, a háta mögött sokan megrótták (és megmosolyogták) ezért, vajon őt melyik állam taníttatta, ha nem ez?... De ő távozáskor elfelejtette megköszönni egy doboz bonbonnal az együtt ledolgozott éveket és a mai napig jön 600 ft-ommal, nem baj, fő, hogy én nagylelkű vagyok és nekem az annyira nem is kell :) És volt egy mindig zavarban lévő néha elpiruló főnök, aki, ha ránéztem vagy kérdeztem valamit, nagyobb zavarában néha dadogott is, ha bárkivel találkozott, szemlesütve köszönt és szinte a falra kenődve osont tova, és ha meg kellett szólítani bárkit, olyan érzésem volt, mint amikor a gyerek a cukorkaboltban kérné is meg nem is azt a cukorkát... illetve saját fontosságát bizonyítandó nagy körmondatokban mondta el mondanivalóját, picit úgy, mint aki önmaga is elcsodálkozik azon, hogy is kerülhetett abba a nagy székbe.

Konklúzióként egy dakota közmondás, amit ki-ki értelmezzen kedvére: Ha lovad térdig süpped, vagy a sár túl nagy, vagy tényleg nem fér el rajta a bölény.
 

Terra Nova

Az egyik új tévésorozat beharangozójának szalagcíme:

There is no paradise without sacrifice.

:)