Tartalom

A blogomban főleg saját gondolatokat láthattok, helyenként idézetekkel színesítve, melyek egy része saját tapasztalatra épül, más része mások elbeszéléseiből fakad, harmadik része pedig kizárólag a fantázia szüleménye, kicsit kiszínezeve, kicsit hozzátéve, vagy elvéve a tényekből.
A fő irányvonalak a szórakoztatás, a humor és az (ön)irónia, illetve néha egy kis érzelem.
Olvassátok némi iróniával és sok humorral, jó szórakozást! :)

2011. június 12., vasárnap

Keresünk

Időnként benézek az egyik társkereső oldalra, de főként csak az ott regisztráltak naplóbejegyzéseire, kíváncsi vagyok ki miket ír bele. Szomorú, hogy saját gondolatok alig, legtöbben idézeteket tesznek fel, dalokat linkelnek be (nekem is van rengeteg zene, amit kedvelek, de egy idegent miért gondolnám, hogy pont az érdekel, jelen pillanatban mit hallgatok, vagy mi tetszik nekem), egymásnak üzengetnek naplón keresztül előfizetés híján (pedig erre való a fórum, csak valószínűleg nem tudják), vicceket írnak le és rajzfilmfigurákat (!) másolnak... de meg kell állapítanom, hogy már a naplók olvasása is untat. Vagy mindenki siránkozik, egymást (a másik nemet) szidja, illetve fikázza, vagy minden egyes ismerkedés/randi mozzanatot megoszt (minek? miért nem gondolják, hogy ezt talán érdemes lenne nem nyilvánosan kezelni, mivel esetleg ez még gátat is vethet annak, hogy egy jó érzésű ellenkező nemű szívesen beszélgessen, találkozzon velük, ha utána minden mozdulatát visszaolvashatja bárki a naplókon keresztül), vagy pedig az ötvenes, hatvanas, hetvenes (!) generáció magasröptű társalgását, társkeresési igényeit lehet olvasni, ami számomra szintén azért döbbenet, mert ez nem az a generáció akiről azt gondolnám, hogy az interneten mazsolázva fog társat keresni és mégis úgy tűnik, hogy de bizony. Belegondolva a saját hatvanas, hetvenes korú ismerőseimről, rokonaimról, nehezen tudom elképzelni, hogy a gép előtt ülve, reglapokat bújva álmodozva keresik a nagy Ő-t :) Én azért hatvan-hetven évesen, ha épp úgy alakul, hogy nem a jövendőbeli Papival fogok a tévé előtt ülni (de azért jó lenne, ha mégis :) ), biztosan nem az interneten fogok bogarászni ősz halántékú, korban hozzám illő (főleg nem húsz évvel fiatalabb) "nagypapik" után... Generációs probléma? Vagy senki nem tudja mit is akar? (ötvenes-hatvanasok harmincas nőket...) Vagy inkább ennyire nincs lehetősége másra még annak a korosztálynak sem? Mert a fiatalabbakat megértem, dolgozik, túlórázik, hajt és kézenfekvő akár munka közben is az interneten megnézni van-e egy hasonszőrű, akivel szívesen megismerkedne, de ez ennyire jellemző lenne már mindenkire? Hát... érdekes.