Megérkezett az új bútor és képzeletbeli hölgyünk miután rájött, hogy ő nem fogja tudni egyedül összerakni, az Ikeások pedig horror áron rakják össze, a házbeli szaki bácsi ráuszította szívbéli jó barátját, aki régen bútoros volt. Csengetnek. Képzeletbeli hölgyünk kinyitja az ajtót. Egy ember áll az ajtóban szerszámos ládával:
- Jöttem az ágyat összerakni.
- Jöjjön be.
Két óra alatt összeállt az ágy, a fotel és még egy szék is (a többi bútor nem sürgős, elfér lapjában egy sarokban, majd, ha a régi bútor elajándékozódik, akkor is ráér összerakódni...). :)
Ezalatt az idő alatt, ami se nem sok, se nem kevés, képzeletbeli bútorszerelőnk némán dolgozott, kb. 2-szer lehetett hallani a hangját, amikor is
- Igen, kérek egy kávét.; illetve: - Lemegyek egy másik fogóért.; mondatokkal dobta fel a két órás kopácsolást.
A szerelés végeztével:
- Mivel tartozom?
- Két kiló.
(-Az vajon kétezer?...?) Képzeletbeli hölgyünk odaadta a kétezer ft-ot, az ember eltette, elment.
Az új ágy nagyon kényelmes. Eltelt két nap. Nem fogadott hívás. A bútoros ember. Hölgyünk azt hitte, esetleg a bútor iránt érdeklődik, hogy beválik-e. Ám de... és itt egy kis csavar jön a történetbe... Hölgyünk visszacsörög:
- Keresett?,
- Jaj, visszahívlak (időközben úgy tűnik letegeződtek, bár a hölgy erre nem emlékszik vissza).
- Nos, keresett?
- Igen, arra gondoltam, felhívlak, nem köntörfalazok: te is egyedülálló vagy, én is, van egy üveg borom a hűtőben, igyuk meg együtt, üssük el együtt az estét.
Képzeletbeli hölgyünk köpni-nyelni nem tudott a néma bútoros közeledési kísérletét hallva.
- Elnézést Boborján (elképzelt név), de...
...és itt következzen egy képzeletbeli felsorolás, mit is lehet ilyenkor mondani:
- Elnézést, de nem ismerjük egymást ennyire, hogy együtt borozgassunk.
- Elnézést, de nem iszom alkoholt.
- Elnézést, de egy évben össz. 2x iszom alkoholt, a születésnapomon és Karácsonykor.
- Elnézést, de fáj a fejem, nem alkalmas az időpont.
- Elnézést, de van valakim.
- Elnézést, de pont nem egy ötvenes elvált pasira várok...
- Elnézést, de ne nézzél már ilyen olcsó nőnek, hogy egy hívásra és egy üveg borra felhívlak az új ágyat felavatni.
- Elnézést, de csak a bútort kellett megszerelni, másról nem volt szó (nem is lesz)....
- Elnézést, de nem emlékszem, hogy flörtöltünk volna egymással.
- Elnézést, de ... kösz, de veled nem...
Másnap reggel még mindig kicsit az előző esti kísérleten bosszankodva hölgyünk elgondolkozva munkába sietett, amikor is egy jó hatvanas, ha nem több pasi elhaladva mellette beszólt neki az utcán: - Csinos vagy!
(Mi van? Tényleg csak az 50-60-asok akarnak vele kikezdeni? - döbbent meg ismét hölgyünk. KÜLÖNBEN SEM TEGEZŐDÖM IDEGENEKKEL!) Hát..., így kezdődött a hét.
