Volt szerencsém a héten egy amolyan tanfolyamnak keresztelt jutalom pihenésen részt venni titkárnőképző tanfolyam címszóval, hivatalos elnevezése: több, mint titkárnő. Tanulás nemigen volt, kirándulás annál több. A célközönség leginkább idősebb titkárnők voltak, a korosztályomból 4-5-en voltunk, az előbb említett korosztályból pedig cirka 15-en.
Első napon egy hírneves kommunikációs szakember adott elő a kommunikációról, csupa általánosságot, amit már tudtunk, de mégis kellett valami téma az agendában. Az előadó egyébként nagyon humoros volt és nagyszerű előadó, de érezhetően csak bele-belecsaptunk egy egy témába, ahogy mondani szokás, mint gyöngytyúk ama orrból kifolyó váladékra, mégis mindenki nagyszerűen szórakozott.
Másnap Szegeden és környékén kirándulás, idegenvezető egy nagy tekintélyű idegenvezető és tanár volt, aki Magyarország összes létező útikönyvét írta, fejből tud mindent minden településről, épületről, szoborról, hihetetlen agya és önfényező képessége volt, minden mondatával glóriát emelt a saját feje fölé, mely glóriát tudása ugyan igazolt, de ismerjük a mondást, az öndicséret szaglik. Mindenesetre megtudtuk a 70 éves Don Juanról, hogy most válik 4. feleségétől, aki 37 évvel fiatalabb, mint ő, illetve az egész családfa említése után, kedvesen szilvapálinkával köszönt el a csoporttól. Itt is jól szórakoztunk, csak másként, mint előző nap, a nagy mestert inkább megmosolyogták stílusa miatt a "kolléganők", mintsem csodálták, de ez az ő kedvét nem vette el, örömmel nyugtázta minden mosolyunkat.
Harmadnap egy coach, egyébként egyik tévéhíradós nővére (a hasonlóság egyértelmű volt, különösen, amikor mosolygott előadónk) volt, aki a humorról értekezett nekünk, játékos feladatokat adott, melyeket a csoport ahogy láttam, annyira nem élvezett, de végigcsinált becsülettel. Mindhárom nap pazar háromszori étkezés keretein belül háromfogásos étkeket fogyasztottunk, férfiakat megszégyenítő kalóriamennyiséget tömött magába a díszes társaság. A szálloda csodálatos volt, ódon kastélyt idéző hangulata, hatalmas tükrei, kicsit visszavarázsoltak minket a századelő báljait idéző atmoszférába. Az idillt a szálloda két oldalán helyet foglaló szórakozóhelyek törték csupán meg, ahol hajnali 5-ig szólt a zene és folyt az utcán ordibálós bulizás.
Néhány részlet a tanfolyam közönségéről. A fiatalabb korosztály számbeli hátrányát tovább növelte, az a fuksz és bizsugyűjtemény, melyet az idősebb titkárnők felvonultattak a három nap alatt. Volt, aki napi háromszor öltözött át, mindhárom alkalommal más-más színű ruhákat és hozzájuk illő ékszereket felvonultatva. Ilyen tetemes mennyiséghez valószínűleg külön utazótáskát kellett cipelni. Egyik hölgy, aki egyébként nagyon kedves ismerőssé fogadott engem azonnal, pompás és méretes fülklipszeket viselt minden nap, hozzáillő nyaklánccal, karkötőkkel, gyűrűkkel, övvel, táskával és lábbelivel - impresszív. Egy másik résztvevő köldökig érő vastag aranyláncban pompázott. A harmadik a városnézésre földig érő kisestélyiben vonult a poros utcákon. A negyedik 39 fokban nejlon-harisnyanadrágban és muszlin blúzban főtt a nap alatt, lévén, egy igazi hölgy sosem villant bokát és vállat, ha beleizzad, akkor sem. Az ötödik, egy számomra igen visszataszító hatalmas zöld berakású békát viselt a nyakában - természetesen aranyból. Varangy a nyakban, mondhatnám. A hatodik, az ötvenesen is csinibaba darázsderékkal, minden ételt csak megpiszkált, otthagyott és kritizált, fú de ehetetlen... hozzáállással. A hetedik igen kedves töltött galamb, ízes vidéki T-betűsen beszélve mutatkozott be, Éldikóú vagyok Tiszaújvárosbóúl. A nyolcadik a humorzsák, aki régen színésznőnek készült, de titkárnő lett belőle, itt jegyezném meg, igen jó humorú hölgy. Egy két típusból több is felvonult a színen, őket nem jellemzem duplikáltan, rátérnék a fiatal korosztályra.
Harmincas anyuka, két pici gyerekkel, alkatra kislány, percenként cigizett, vagány szöveg, rövidnaci. A domina típusú ifjú titkárnő, fiús anyuka, keveset beszélt, de mindig ütőseket szólt. Egy fiatal kolléganő, arca, mint aki citromba harap folyamatosan, grimaszokat vágva, késsel-villával nem tudott enni, de cserébe szerény személyiséget kapott a Teremtőtől. És vala a csinibaba, 180 cm magas, szőke (pontosabban szőkített), tetovált csinibaba, aki mindig 15 cm magas sarkú cipőt hordott (városnézéshez is, természetesen), vidéki kisvárosból érkezett, de öltözködésben mindenkit lepipált, mindenki felett kimagaslott két fejjel, de humoros, kedves csaj lévén, népszerű tagja volt kis társaságunknak. És ott voltam én is, akinek a vonaton eszébe jutott, hogy a vasalót bekapcsolva hagytam, így miután majdnem visszautaztam Szegedről Budapestre, az első napi tréner sugallatára (mert a legjobb ötletekhez férfiagy kell), felhívtam a gondnokot, hogy kapcsolja le a villanyórát, így megspórolva magamnak egy oda-vissza utat egy vasaló elzárása miatt, aki lemaradtam a második napi buszos kirándulásról, mert elvesztem és aki cserébe nagyszerűt sétáltam a Tisza-parton, aki harmadik nap lemaradtam az ebédről, mert siettem vissza Budapestre, hogy ne maradjak le a Múzeumok éjszakája rendezvényről (ami egyébként nagyszerű volt, a város tele emberekkel, érdekes kiállítások, mindenhol órákig sorban állni az utcán) és aki megnyertem a legtöbb smiley-t összegyűjtéséért a fődíjat, egy tábla finom, különleges, Stühmer márkájú étcsokoládét, mégis nagyon jól éreztem magam a tréningen, ha tanulni nem is tanultam semmi újat. Egyvalami nem tetszett csupán: a dohányos kolléganők minden étkezésnél az asztalnál dohányoztak, a nem dohányosok arcába fújva a füstöt, lehetőleg az étkezések megkezdése előtt, minden fogás között és az étkezés befejeztével, csak ritkán vonulva félre egy másik asztalhoz pöfékelni.
Mindent egybevetve egy szociológiai tanulmánnyal felérő szórakozásban volt részem, én legalábbis jókat nevetgéltem a különféle embertípusok összeverődése és megismerése láttán, illetve értékes barátokkal gazdagodtam, és jókat sétáltam Szegeden, mely valóban a szobrok városa, rengeteg köztéri szobrával és műalkotásával, melyekről a helyiek körében igen népszerű és lépten-nyomon megállított Tanár úr oly részletességgel beszámolt.
Harmincas anyuka, két pici gyerekkel, alkatra kislány, percenként cigizett, vagány szöveg, rövidnaci. A domina típusú ifjú titkárnő, fiús anyuka, keveset beszélt, de mindig ütőseket szólt. Egy fiatal kolléganő, arca, mint aki citromba harap folyamatosan, grimaszokat vágva, késsel-villával nem tudott enni, de cserébe szerény személyiséget kapott a Teremtőtől. És vala a csinibaba, 180 cm magas, szőke (pontosabban szőkített), tetovált csinibaba, aki mindig 15 cm magas sarkú cipőt hordott (városnézéshez is, természetesen), vidéki kisvárosból érkezett, de öltözködésben mindenkit lepipált, mindenki felett kimagaslott két fejjel, de humoros, kedves csaj lévén, népszerű tagja volt kis társaságunknak. És ott voltam én is, akinek a vonaton eszébe jutott, hogy a vasalót bekapcsolva hagytam, így miután majdnem visszautaztam Szegedről Budapestre, az első napi tréner sugallatára (mert a legjobb ötletekhez férfiagy kell), felhívtam a gondnokot, hogy kapcsolja le a villanyórát, így megspórolva magamnak egy oda-vissza utat egy vasaló elzárása miatt, aki lemaradtam a második napi buszos kirándulásról, mert elvesztem és aki cserébe nagyszerűt sétáltam a Tisza-parton, aki harmadik nap lemaradtam az ebédről, mert siettem vissza Budapestre, hogy ne maradjak le a Múzeumok éjszakája rendezvényről (ami egyébként nagyszerű volt, a város tele emberekkel, érdekes kiállítások, mindenhol órákig sorban állni az utcán) és aki megnyertem a legtöbb smiley-t összegyűjtéséért a fődíjat, egy tábla finom, különleges, Stühmer márkájú étcsokoládét, mégis nagyon jól éreztem magam a tréningen, ha tanulni nem is tanultam semmi újat. Egyvalami nem tetszett csupán: a dohányos kolléganők minden étkezésnél az asztalnál dohányoztak, a nem dohányosok arcába fújva a füstöt, lehetőleg az étkezések megkezdése előtt, minden fogás között és az étkezés befejeztével, csak ritkán vonulva félre egy másik asztalhoz pöfékelni.
