Six thinking hats

Reading the book, Edward de Bono: Six Thinking Hats, I got the idea of giving a summary of the book for those interested.

Thinking is the ultimate human resource. We always want to be better in our thinking skills. The main difficulty of thinking is confusion. We try to do too much at once. Emotions, information, logic, hope and creativity all crowd in on us. It is like juggling with too many balls. The concept of the six thinking hats helps us separate all these kind of thinking from each other. Each hat indicates a role. They are directions and not descriptions of thinking. (A description is concerned with what has happened. A direction is concerned with what is about to happen. In other words, "what is" versus "what can be".)
Six coloured hats correspond to the six directions of thinking: white, red, black, yellow, green and blue. When using them, take care of using one at a time, do not want to do too many things at the same time. The colour of each hat is also related to its function.

White Hat - White is neutral and objective.  It reports on the world. The white hat is concerned with objective facts and figures. It is about information that can range from hard facts as figures to soft facts as opinions and feelings. (If you report on someone else expressing feelings, that is white hat thinking). It is used at the beginning on a thinking session as a background to it or toward the end as a sort of assessment. This thinking is typical of the Japanese.  

Red Hat - Red suggests anger (seeing red), rage and emotions. The red hat gives the emotional view. (If you report on your own feelings, that is red hat thinking). It gives you an opportunity to express feelings, emotions and intuition.
It is the opposite of neutral white had thinking. 

Black Hat - Black is somber and serious. Using the black hat means being cautious and careful. It points out the weaknesses in an idea, difficulties, dangers and potential problems. It is also called the hat of caution or survival. It is not a bad hat. It is the most important and valuable of all the hats and certainly the most used. With this you point out and avoid danger to yourself and others. It prevents mistakes, excesses and nonsenses. It is also known about its risk assessment nature. This is the 'natural' hat of the Western thinking tradition.

Yellow Hat - Yellow is sunny and positive. The yellow hat is optimistic and covers hope and positive thinking. The thinker sets out to find whatever benefit there may be in a suggestion or how it may be possible to put the idea into practice. It is a judgement hat. It should be logically based. Focus on benefit. Constructive thinking and making things happen. Also called as speculative-positive. Or the best possible scenario thinking.
It is the opposite of black hat thinking in a sense that black is concerned with negative assessment and yellow is concerned with positive assessment.

Green Hat - Green is grass, vegetation, and abundance, fertile growth. The green hat indicates creativity and new ideas. It is the energy hat and the creative hat. We put forward new ideas. We lay out options and alternatives. Lateral thinking; reasons: creativity is used and it is directly based on the information behaviour.  

Blue Hat - Blue is cool, and it is also for the colour of the sky, which is above everything else. It is an "overview". The blue hat is concerned with control, the organization of the thinking process, and the use of the other hats. It is thinking about thinking. It is used for the management of thinking, for the organization of thinking and for process control. At the beginning of a meeting under the blue hat, the agenda, the purpose and the goals are laid out. The blue hat is "worn" by a facilitator, a chairperson of the meeting. Focus is one of the key roles of the blue hat. Another key role is to give a summary at the end of the meeting.     
It is the opposite of green hat thinking, new ideas as oppose to organization.

Thus, following the function of the hats we can think of three pairs of hats:
- white and red (objective vs. emotional)
- black and yellow (negative assessment vs. positive assessment)
- green and blue (creativity, new ideas vs. the organizing hat)

 For instance as a guideline we can proceed like this:

We can use the hats in meetings in any order, but usually blue hat is used at the very beginning and end of the meeting signalling the following; the first blue hat indicates: why we are there, the definition of the situation, what we want to achieve, a plan for the sequence of hats to be used; the final blue hat indicates: what we have achieved, outcome, conclusion, design, solution and next steps.

After the opening blue hat, we can use the red hat in situations where there are strong feelings to the subject.

In an assessment situation, we can put the yellow hat (finding value to the idea) before the black hat (find difficulties) thus being motivated to overcome the difficulties. 

In general, any sequence that makes sense as a "thinking strategy" is valid and will work. The hats may also be used by an individual thinking on his or her own. Green, yellow and black hats are useful for individual thinking.

Edward de Bono is regarded as the world's leading author on the teaching of thinking as a skill. He is the originator of the concept of "Lateral thinking", a systematic approach to creative thinking that employs formal techniques based directly on the behaviour of the human brain. The essence of his work has been to produce thinking techniques that are simple, practical, and powerful.

Napi bölcsesség

Egy jogász barátommal csevegtem egy családon belüli esetleges nehézség megoldásával kapcsolatban, amikor is azt mondta, ő tanácsot nem ad, de felvázol lehetőségeket, lehetőség szerint indirekt módon, hogy az illető tanácskérő maga jöjjön rá dolgokra. Ezt a bölcsességet mondta a beszélgetés végén:

Két szomszéd beszélget. 

Egyik: - Szomszéd, egész éjjel vonított a kutyája.

Másik: - Igen, hallottam, rossz helyen fekszik, egy szög van a feneke alatt.

Egyik: - És, ha szög van a feneke alatt, miért nem megy arrébb, ahelyett, hogy vonítana egész éjjel?

Másik: - Hát... annyira valószínűleg mégsem rossz neki, hogy arrébb is menjen.

Tanmese, de igaz...

Kompromisszum - avagy széljegyzet a Nem kell c. bejegyzéshez

Beszélgettem valakivel arról, mi az ami nem kell, vagy kell, elfogadható, vagy sem egy kapcsolathoz való elvárásainkban.
Nos, eleve mire valamiből kapcsolat lesz, az egy hosszadalmas folyamat, de a probléma sokszor már ott felmerül, hogy sokan nem hajlandók kompromisszumot kötni, ha úgy gondolják, hogy egy s más dologban az illető nem tökéletesen illik bele a elképzelt képbe. Sokan egy képet, akár álomképet vagy illúziót keresve próbálnak ismerkedni és az első adandó alkalommal, amikor nem oda illő tulajdonságot, állapotot, jelenséget tapasztalnak, azonnal visszalépnek és "nem téged kereslek" felkiáltással odébb állnak.
Természetesen mindannyiunknak van egy körülbelüli elképzelt képe, ami inkább szerencsésebb, ha inkább belső, mint külső tulajdonságokra épít, valamint igényességre önmagára és környezetére, és vannak úgynevezett kizáró okok is, amiken mégis el lehet gondolkozni, hátha épp ez egy olyan leküzdhető dolog, ami miatt egy megfelelő férfit vagy nőt szalasztanánk el. 
Ismerek olyat, aki akkor ismerte meg álmai lovagját, amikor még férjnél volt, illetve az új kedvese is még nős volt, majd miután mindketten szabaddá tették magukat, az új kapcsolat egy év alatt több boldogságot hozott, mint az előző 20 év alatt. És, ha ő akkor visszalép, hogy bocs, de te is én is foglaltak vagyunk? Különösen, hogy nem emiatt múlt el a házasság, hanem egy emúló félben lévő boldogtalanság közepén lépett be az életükbe a másik fél.
Olyat is ismerek, aki évek óta próbálkozik, de nem sikerül neki. Vajon nem is akarja igazán? Vagy csak mindig a nem megfelelővel próbálkozik? Vagy egyszerűen már önbizalomhiány lépett fel és amikor esetleg már alakulhatna valami, mégis inkább marad egyedül?
Olyat is láttam már, hogy valaki csak a negatívra fókuszálva a másik nembélit előszeretettel szidja, ha az nem őt keresi és ezt meg is mondja, igazi nő/férfigyűlölő vált belőle, mégis titkon abban reménykedik, hogy ő is megtetsszen valakinek.
Sőt, olyat is láttam már, aki úgy gondolta ő olyan nagyon magasan túlszárnyalja a jelentkezőket, hogy kizárólag oltogatni és kritizálni tudta őket, végtelen nagyképű és lenéző stílusban, vele pedig épp emiatt nem akart senki szóba állni.

Hol van az a kompromisszum kötési határ, amikor valamiért, ami végül jó is lehet, mégis leküzdjük a tökéletes álomképet és inkább egy tökéletlen valós illetővel megpróbálunk zöld ágra vergődni, közben rájönni, hogy tényleg, ezt is és ezt is tudom tolerálni, ebben tud változni, ebben meg akkor én tudok változni és jé, lehet, hogy ő lehet az legvégül? ...
Érdemes lehet ezen elgondolkozni, inkább, mint az örök elégedetlenség mellett legvégül egyedül megöregedni...

És, ha már nagyjából tudjuk, hogy mi az ami KELL, az már fél siker ;-)

Ez sem kell c. bejegyzés follow up-ja

Nemrég jelentkeztem egy feladatra, ami egy jó lehetőség lenne tovább képezni magamat, tovább lépni, illetve a határozott idejű munkaszerződésemet megindokolni határozatlanra, más feladat, más pozíció, stb... A feladatot végül kiosztották valakinek, akinek nincs meg a végzettsége hozzá, nincs meg az ambíciója, egyébként is korban akár nyugdíjba is küldhető lenne a közeljövőben, tehát még csak nem is ambicionál ezáltal egy előre lépést, nem is jelentkezett a feladatra, a magam részéről úgy gondolom, hogy nem is igazán örül, vagy akarja ezt csinálni, de nemet mondani nem illik, mint informálisan megtudtam, a következő indokai voltak a dolognak.
Én túlságosan aktív, lelkes, ambiciózus vagyok - és ezt sem mindenhol szeretik.
Nem vagyok befolyásolható, tehát ha valaki azt mondaná, bocs, nem csináltam meg, de írd már be, hogy kész a jelentésem, én nem hagynám annyiban - aki megkapta a feladatot, ő viszont nem szólna vissza.
Nem olyan embert akartak oda, akinek ez a karrierjét előbbre viheti, hanem aki azt csinálja, amit mondanak neki.
Egyébként sem jó, ha valaki előre szeretne lépni, az a kényelmes, ha mindenki elücsörög, csinálja a feladatát vagy épp semmit, mert az aktívak miatt látszik az is, ki az aki nem dolgozik vagy nem nagyon...
A hivatalos indoklás: a kolléganőnek már van az adatbázishoz hozzáférése /bár még sosem csinálta ezt a feladatot/, nekem pedig meg kellene kérni. (És? Megkérjük két perc, megadják két nap és utána lehet csinálni).
Hát... a munkahelyi ambíciókról dióhéjban most ennyit :)
A nap konklúziója: nem biztos, hogy ennyire akarni kell. De az is lehet, hogy csak nem itt. Merthogy én ilyen vagyok, akár tetszik ez itt, akár nem...

A bor

Megérkezett az új bútor és képzeletbeli hölgyünk miután rájött, hogy ő nem fogja tudni egyedül összerakni, az Ikeások pedig horror áron rakják össze, a házbeli szaki bácsi ráuszította szívbéli jó barátját, aki régen bútoros volt. Csengetnek. Képzeletbeli hölgyünk kinyitja az ajtót. Egy ember áll az ajtóban szerszámos ládával: 

- Jöttem az ágyat összerakni. 

- Jöjjön be. 

Két óra alatt összeállt az ágy, a fotel és még egy szék is (a többi bútor nem sürgős, elfér lapjában egy sarokban, majd, ha a régi bútor elajándékozódik, akkor is ráér összerakódni...). :) 

Ezalatt az idő alatt, ami se nem sok, se nem kevés, képzeletbeli bútorszerelőnk némán dolgozott, kb. 2-szer lehetett hallani a hangját, amikor is 

- Igen, kérek egy kávét.; illetve: - Lemegyek egy másik fogóért.; mondatokkal dobta fel a két órás kopácsolást. 

A szerelés végeztével:

- Mivel tartozom?

- Két kiló. 

(-Az vajon kétezer?...?) Képzeletbeli hölgyünk odaadta a kétezer ft-ot, az ember eltette, elment. 

Az új ágy nagyon kényelmes. Eltelt két nap. Nem fogadott hívás. A bútoros ember. Hölgyünk azt hitte, esetleg a bútor iránt érdeklődik, hogy beválik-e. Ám de... és itt egy kis csavar jön a történetbe... Hölgyünk visszacsörög: 

- Keresett?, 

- Jaj, visszahívlak (időközben úgy tűnik letegeződtek, bár a hölgy erre nem emlékszik vissza). 

- Nos, keresett? 

- Igen, arra gondoltam, felhívlak, nem köntörfalazok: te is egyedülálló vagy, én is, van egy üveg borom a hűtőben, igyuk meg együtt, üssük el együtt az estét.

Képzeletbeli hölgyünk köpni-nyelni nem tudott a néma bútoros közeledési kísérletét hallva. 

- Elnézést Boborján (elképzelt név), de...

...és itt következzen egy képzeletbeli felsorolás, mit is lehet ilyenkor mondani:

- Elnézést, de nem ismerjük egymást ennyire, hogy együtt borozgassunk.

- Elnézést, de nem iszom alkoholt.

- Elnézést, de egy évben össz. 2x iszom alkoholt, a születésnapomon és Karácsonykor.

- Elnézést, de fáj a fejem, nem alkalmas az időpont.

- Elnézést, de van valakim.

- Elnézést, de pont nem egy ötvenes elvált pasira várok...

- Elnézést, de ne nézzél már ilyen olcsó nőnek, hogy egy hívásra és egy üveg borra felhívlak az új ágyat felavatni.

- Elnézést, de csak a bútort kellett megszerelni, másról nem volt szó (nem is lesz)....

- Elnézést, de nem emlékszem, hogy flörtöltünk volna egymással. 

- Elnézést, de ... kösz, de veled nem... 

Hát... ezért kell vigyázni a szívességből kért bútorszereléssel, nehogy a végén mást is meg akarjon szerelni a szaki... 

Másnap reggel még mindig kicsit az előző esti kísérleten bosszankodva hölgyünk elgondolkozva munkába sietett, amikor is egy jó hatvanas, ha nem több pasi elhaladva mellette beszólt neki az utcán: - Csinos vagy! 
(Mi van? Tényleg csak az 50-60-asok akarnak vele kikezdeni? - döbbent meg ismét hölgyünk. KÜLÖNBEN SEM TEGEZŐDÖM IDEGENEKKEL!) Hát..., így kezdődött a hét.

A nap büszkesége

Büszkén állapítom meg, hogy a blog oldal kezelésével és szerkesztésével jól boldogulok, mint láthatjátok, már órát, statisztikát is tettem fel a még érdekesebb küllem kedvéért, remélem ezek is hozzájárulnak az oldal élvezetesebbé tételéhez.

Tűsarok

 
Kíváncsi vagyok hogyan oszlanak meg a vélemények a tűsarok vagy nem tűsarok témakörben.

Régi elvárás a női láb kecsessé tétele például egy csinos cipő viselésével, de a tűsarkú cipőről már rég kiderült, hogy nem tesz jót a lábaknak, mégis rendületlenül népszerű és bizonyos helyzetekben elvárás.

Biztosan mindenki találkozott már olyen képekkel, amelyek azt ábrázolják, hogyan tették a nők lábát "csinossá" a régi Kinában. Nos a szokást még i.e. 1700 környékén vezették be és az a fiatal hölgy, aki nem rendelkezett ilyen "kecses" lábakkal, nem is talált jó partit magának, sőt akár számkivetetté is válhatott. Érdekes, hogy ezek a régi szokások és elvárások, már akkor is megjelentek és kizárólag a nőket érintették, ahogy napjainkban is. Íme egy példa erre: 
                                                                                                                                                                  

Nos, azt gondolom a mi kultúránkban ez leginkább megbotránkozást vált ki és nem hiszem, hogy bárki vállalná ezt a fajta "szépségideál" követését. A magam részéről inkább a számkivetettséget választanám, ha választanom kellene e között és a kivetettség között :)

Sok nő szereti és hordja is a magas sarkú cipőket, aminek én sem vagyok ellene bizonyos helyzetekben és alkalmakra, amikor a megjelenéshez valóban elvárható és ízléses. Ám nem vagyok a napi szintű tűsarkú viselés elkötelezettje, mivel nagyon sok problémát okoz, a sérülések, horzsolások, nem igazán nőies bütykök és egyéb torzulások megjelenése pedig nem csak, hogy nem esztétikus, de egészségtelenül tönkre is teszi a lábakat. Arról ne is beszéljünk, hogy hány lekésett busz róható fel a cipők kontójára :)

Így, kedves hölgyek, gondolkozzatok a mindennapos magas sarok viseléséről, megéri-e a fájdalom és a hosszú távú deformálódás. Ízelítőül néhány fotó:

 

És a jövő lehetőségei természetesen, mint mondják, korlátlanok, íme néhány jövőbeli lábbeli, melyek remélhetőleg nem fognak nagy népszerűségnek örvendeni, a sarok nélküli platós cipők, illetve az extrém magas sarkok: 

Utoljára pedig arra gondoltam, esetleg megkérhetnénk férfitársainkat, hogy a jövőben, akár, ha csak egy napra is, de próbálják ki a magas sarok előnyeit, például egy ilyen futball cipő viselésével :)



Az első

Szeretettel üdvözlöm blogom első hivatalos, deklarált követőjét :) Sárika, olvasd szeretettel.

Köszöntöm a második hivatalos olvasómat, Andikám, nagy szeretettel! 


Üdvözlöm természetesen a nem hivatalos olvasókat is, akik magukat, mint követőt nem jelölték meg, de olvassák és kedves kritikákkal látnak el (Barbikám, Timikém, Zsuzsikáim, Nórikám, Zsófikám, Krisztikém, Enczykém, Kati barátnőm, aki a sajátságos beszélgetési formánkból kifolyólag a "Maga" becenévre hallgat, és még sokan mások, akiket kifelejtettem a felsorolásból, avagy a névtelenség homályában rejtőznek, nyugodtan jelezzék).

Kommentelni is nyugodtan lehet.

Welcome! Üdv. a fedélzeten!

Ez sem kell

Az előző bejegyzés analógiájára lássuk a milyen munkahelyet nem akarok listát:

Olyat, ahol előnyben részesítik azt, aki nem dolgozik / lusta / úgy csinál, mintha dolgozna, de mindenki tudja, hogy nem, csak azért nem szólnak neki mert együtt kocog a főnökével / aki előadja milyen sokat dolgozik, annyi dolga van, hogy ő nem tud egész nap sem enni, sem inni, sem mosdóba elmenni, sem aludni - de egész nap a kávézóban lehet őt látni vihogni / ahol nem észre és szorgalomra jutalmaznak, hanem seggnyalásra, ismeretségre, néhol kis testiségre, esetleg haveri alapú alkalmazásra való tekintettel kímélik az illető munkavállalót. 

Olyat, ahol nincs fejlődési, előrelépési lehetőség, csak a fent említett egyedeknek. 

Olyat, ahol az előrelépést abban mérik, hányan hágták meg az illető kolléganőt/kollégát... (a mai világban bármi megtörténhet...). (Erről is tudnék mesélni, pl. hogy lett a buta recepcióslányból hirtelen vezérigazgatói asszisztens... ki mindenkivel kellett ahhoz "jó barátságban" lenni... ). 

Ahol nem az alapján osztogatják a pozíciókat, hogy ki kivel, vagy ki kinek a kije...

Ja, és ahol a kollégák nem köszönnek egymásnak :)

Hát, azt hiszem ezzel pedig a munkahelyek saccra kb. 75%-át kilőttük. 

Nem kell

Milyen pasit nem akarok?

Aki rózsaszín inget hord. Alternatíva: aki rózsaszín pólót hord.

Aki anyuval él együtt. Alternatíva: aki a szüleivel él együtt. Újabb alternatíva: aki ugyan már leszakadt, de még anyu főz/mos/takarít rá (rosszabb alternatíva: az exe főz/mos/takarít rá, esetleg néha egy kis egészségügyi szex is befigyel). 

Aki a kutyájával képen nyalatja magát. Alternatíva: aki akárki kutyájával képen nyalatja magát.

Aki igénytelen. Alternatíva: aki azt hiszi, hogy ő nem, de igazából igénytelen. 

Aki szűk farmert hord. Alternatíva: aki modern, divatos, trottyos farmert hord. Újabb alternatíva: aki olyan farmert hord, hogy a derekát annyira letolja, hogy kint van az alsógatyája/fél feneke.

Akivel nem lehet beszélgetni. Mindenféléről. Jó, atomfizikáról nem követelmény.

Aki múzeumot csak kívülről látott. Alternatíva: és csak fényképről.
Akinek az a szórakozás, hogy megsétáltatja a nőjét a plázában. 
Akinek bármi mű és műanyag tetszik egy nőn.

Aki nem tudja mit akar. 

Aki nem veszi észre az életben mik a fontos, pótolhatatlan, utolérhetetlen és lényeges dolgok. Pl. én :)
Aki nem egy hús-vér normális nőt keres, hanem az álomgyönyörű szexbombáról álmodozik, aki épp őrá vár :)

Aki csak vajas kenyeret tud "főzni". Alternatíva: virslit mikróban. 

Aki nem köszöni meg, ha főzök neki valamit. 

Aki cserébe soha nem "főz" még egy vajas kenyeret sem.

Aki nem tudja mi az, hogy takarítani.

Aki túl sovány. Aki túl alacsony. Aki nálam is alacsonyabb, az pasiban már törpe :)

Aki nem tud bókolni.

Aki nem tud legalább alap dolgokban udvarolni.

Aki kényelmesen várja a sült galambot - az élet bármely területén.

Akiben annyi ambíció sincs, hogy törekedjen valamit elérni, bármit, csak valamit. 
Aki nem tud szívből egy jót nevetni. Aki mindig savanyú. Akinek soha nincs egy poénja, mindig minden savanyú, de főleg az ő arckifejezése. 
Aki nem érti a humoromat. 

Kiegészítés: a szandált zoknival hordó pasikat majdnem kifelejtettem... pedig micsoda üde színfolt ők a város életében. Főleg, ha klottgatyával és hónaljban kivágott izzadt atlétával egészítik ki az összeállítást.

Most így első lélegzetre szerintem kilőttem a férfiak 80%-át :)