Nemrég jelentkeztem egy feladatra, ami egy jó lehetőség lenne tovább képezni magamat, tovább lépni, illetve a határozott idejű munkaszerződésemet megindokolni határozatlanra, más feladat, más pozíció, stb... A feladatot végül kiosztották valakinek, akinek nincs meg a végzettsége hozzá, nincs meg az ambíciója, egyébként is korban akár nyugdíjba is küldhető lenne a közeljövőben, tehát még csak nem is ambicionál ezáltal egy előre lépést, nem is jelentkezett a feladatra, a magam részéről úgy gondolom, hogy nem is igazán örül, vagy akarja ezt csinálni, de nemet mondani nem illik, mint informálisan megtudtam, a következő indokai voltak a dolognak.
Én túlságosan aktív, lelkes, ambiciózus vagyok - és ezt sem mindenhol szeretik.
Nem vagyok befolyásolható, tehát ha valaki azt mondaná, bocs, nem csináltam meg, de írd már be, hogy kész a jelentésem, én nem hagynám annyiban - aki megkapta a feladatot, ő viszont nem szólna vissza.
Nem olyan embert akartak oda, akinek ez a karrierjét előbbre viheti, hanem aki azt csinálja, amit mondanak neki.
Egyébként sem jó, ha valaki előre szeretne lépni, az a kényelmes, ha mindenki elücsörög, csinálja a feladatát vagy épp semmit, mert az aktívak miatt látszik az is, ki az aki nem dolgozik vagy nem nagyon...
A hivatalos indoklás: a kolléganőnek már van az adatbázishoz hozzáférése /bár még sosem csinálta ezt a feladatot/, nekem pedig meg kellene kérni. (És? Megkérjük két perc, megadják két nap és utána lehet csinálni).
Hát... a munkahelyi ambíciókról dióhéjban most ennyit :)
A nap konklúziója: nem biztos, hogy ennyire akarni kell. De az is lehet, hogy csak nem itt. Merthogy én ilyen vagyok, akár tetszik ez itt, akár nem...
