Tartalom

A blogomban főleg saját gondolatokat láthattok, helyenként idézetekkel színesítve, melyek egy része saját tapasztalatra épül, más része mások elbeszéléseiből fakad, harmadik része pedig kizárólag a fantázia szüleménye, kicsit kiszínezeve, kicsit hozzátéve, vagy elvéve a tényekből.
A fő irányvonalak a szórakoztatás, a humor és az (ön)irónia, illetve néha egy kis érzelem.
Olvassátok némi iróniával és sok humorral, jó szórakozást! :)

2011. június 1., szerda

Ez sem kell

Az előző bejegyzés analógiájára lássuk a milyen munkahelyet nem akarok listát:

Olyat, ahol előnyben részesítik azt, aki nem dolgozik / lusta / úgy csinál, mintha dolgozna, de mindenki tudja, hogy nem, csak azért nem szólnak neki mert együtt kocog a főnökével / aki előadja milyen sokat dolgozik, annyi dolga van, hogy ő nem tud egész nap sem enni, sem inni, sem mosdóba elmenni, sem aludni - de egész nap a kávézóban lehet őt látni vihogni / ahol nem észre és szorgalomra jutalmaznak, hanem seggnyalásra, ismeretségre, néhol kis testiségre, esetleg haveri alapú alkalmazásra való tekintettel kímélik az illető munkavállalót. 
Olyat, ahol nincs fejlődési, előrelépési lehetőség, csak a fent említett egyedeknek. 
Olyat, ahol az előrelépést abban mérik, hányan hágták meg az illető kolléganőt/kollégát... (a mai világban bármi megtörténhet...). (Erről is tudnék mesélni, pl. hogy lett a buta recepcióslányból hirtelen vezérigazgatói asszisztens... ki mindenkivel kellett ahhoz "jó barátságban" lenni... ). 
Ahol nem az alapján osztogatják a pozíciókat, hogy ki kivel, vagy ki kinek a kije...
Ja, és ahol a kollégák nem köszönnek egymásnak :)

Hát, azt hiszem ezzel pedig a munkahelyek saccra kb. 75%-át kilőttük.