Portrait of the Artist as a Young (wo)man

Olvastad James Joyce önéletrajzi könyvét? Ha nem, tedd meg, érdemes.
Ez a bejegyzés nem róla fog szólni, hanem kis allegóriával magamra mutatva próbálok néhány gondolatot összeszedni, de a művész természetesen túlzás, ez esetben, mint blog írkáló a művészi mivoltra utalás.

OROSZLÁN - A főnök
Nagyon rendszerezett. Az életében szabályokra van szüksége - mintha ellenőrzés alatt lenne. Szereti a korlátokat. Hajlamos mindent magára vállalni. Főnökösködő. Szeret másokon segíteni. Társas és társaságkedvelő. Jókedélyű. Nagylelkű, melegszívű. Érzékeny. Kreatív. El van telve magával. Szerelmes típus. Az Oroszlán számára fontos, hogy mindent jól csináljon. Vonzó.

Nem tartom magamra nézve igaznak minden pontját a horoszkóp-jellemzésnek, de van benne jellemző vonás. Nem hiszem, hogy a horoszkóp határozná meg a ránk jellemző tulajdonságokat.

Sokkal inkább a neveltetés, a belső értékek, amiket otthonról kaptunk és hozunk és a már magunk által kialakított, vagy magunkra vett szokások.

Érdekes számomra, hogy mennyiféle emberré válunk, milyen értékrendet viszünk követünk de emellett milyen sok megfejthetetlen dolog tartozik egy emberhez, például, miért pont azt a zenei ízlést vagy azokat a típusú zenéket, filmeket preferálja az illető.

A magam részéről mindig szerettem olvasni, de az íráshoz sosem volt igazán affinitásom. Ugyanakkor nem tartom rossz ötletnek a blog írást a saját örömömre, vagy ahogy kedves barátnőm fogalmazott, legalább megtudok néha ezen keresztül is rólad valamit :)   

Olvassátok szeretettel az itt kreált szösszeneteimet.

Színek

Azt mondják, a kedvenc színek elárulnak rólunk sokmindent, milyenek vagyunk különféle helyzetekben, milyen a karakterünk. Én mindig más színhez vonzódtam és egy idő után amikor elmúlt a vonzalom, jött egy másik kedvenc szín. Most a kék, zöld, türkiz színek állnak hozzám közel, de a világos sárgát is kedvelem, viszont ez nem jelenti azt, hogy mindig ilyen színű ruhákba öltözöm :)
Olvastam egy cikket arról, hogy a hét minden napjának megvan a színe és, hogy az mire alkalmas.

Kis összefoglaló:


Hétfő: színe a fehér és az ezüst; a lelki élet dolgai, az álmok, a női energia, az egészség , a spirituális törekvések sikere, a háztartás ügyei és a családi dolgok fontosak ezen a napon.

Kedd: színe a piros, a rózsaszín és az élénkvörös; ez a nap jó az üzletre, gépi tevékenységre, az állatok eladására és vásárlására, vadászatra, tanulmányok megkezdésére, kertészkedésre, a szexualitásra és az ellenszegülésre.

Szerda: színe a narancssárga, a világoskék és a szürke; ez a nap a gyors tevékenységek, a kommunikáció, a levelezések és a telefonhívások napja, kiváló az írásra, munkavállalók alkalmazására és baráti látogatásokra.

Csütörtök: színe a lila és a királykék; jól hat a pénzügyekre, önismeret-fejlesztésre, kutatásra, tanulmányokra, utazásra és társas összejövetelekre.

Péntek: színe a smaragdzöld és a rózsaszín; ide tartoznak a szerelmi ügyek, az emberek közötti kommunikáció, a varrás és a művészi öltözés készítése, a lakást csinosítása, a vásárlás és a bulik megszervezése.

Szombat: színe a fekete; a nyilvánossággal kapcsolatos ügyek, a gazdálkodás, a családi kötelékek, a jogi ügyek, a hitelek kezelése, a rossz szokásoktól való megszabadulás tartozik hozzá.

Vasárnap: színe az arany és a sárga; a közösségi munka, a testmozgás, a szabadtéri sportok, a vásárlás, az eladás, az emberekkel való találkozás, a játékok és minden egészségügyi dolog a mai nap befolyása alatt áll.


Ma csütörtök van, de sem lila, sem királykék nincs rajtam, de ez nem jelent semmit, mivel nem a napoknak megfelelően szoktam öltözködni.
Holnap viszont péntek lesz, ami a lakás csinosítása és a vásárlás napja, és érdekes módon, egyáltalán nem ennek tudatában, de péntekre időzítettem (teljesen véletlenül) az új bútoraim kiválasztását és megvásárlását. Remélem ebből a szempontból szerencsés nap és jó választás lesz, mivel vágyom a változásra a környezetemet illetően és az új bútorok megvásárlását már várom. Kell a minket körülvevő dolgokban időnként a változás és én már várom ezt a változást.

Mai kérdések

Kíváncsi voltam, lehet-e a munkahelyen blogot írni, mivel minden privát dolog le van tiltva, de mintha működne... meglátjuk át is megy-e vagy közben letiltják az oldalt :)

A munkahelyi leépítésbe olyan kolléganő is belekerült, aki az enyémhez hasonló pozíciót tölt be, és a munkakereséséről érdeklődtem. Azt mondta: nem érti miért elvárás egy asszisztensnek a nyelvtudás, a diploma és a gépírás... kicsit értetlenül néztem rá, de végül úgy döntöttem, szó nélkül odébb állok és nem szólok a két diplomámról, a felsőfokú nyelvtudásomról, és arról sem, hogy emellett én még tanulok és képzem magam és még gépelni is tudok, és arról sem, hogy emellett más nyelveken is meg tudok szólalni, egyszerűen csak sok sikert kívánok neki a kereséshez... 
Az ötvenes generáció... neki tényleg nehéz lehet állást találni úgy, hogy versenyeznie kell az agyonképzett, nyelveket beszélő huszasokkal és harmincasokkal. De a céget ismerve, lett volna rá lehetősége, hogy tanuljon, mert itt mindenkit mindenre megszponzorálnak, ha egy kis hajlandóságot mutat (kár, hogy a nagy része megelégszik azzal, hogy elvegetál 20-30 évet és meg sem próbál fejlődni, most pedig amikor ide is begyűrűzött a leépítés, meg vannak lepődve...). Úgyhogy egyrészt sajnálom, másrészt nem értem a felháborodását. Én még most is azon gondolkodom hogyan, mivé képezzem magam, hogy a munkaerőpiacon kelendő árucikk legyek. Tanuljak más szakmát, csináljak még egy diplomát, keressek egy olyan állást, ahol megszponzorálnak vagy én magam szponzoráljam meg magamnak? Még nem tudom, de az biztos, hogy 50 évesen már nem akarok a huszasokkal az asszisztensi állásokért versengeni, mint a fent említett kolléganő, bármennyivel is előnyben vagyok, mint ő. Az én generációm már a folyamatos képzés és átképzés jegyében nőtt fel. De ezzel nincs is nagy baj, a magam részéről nem a vegetálásban látom a jövőt.   

Úgy látom sikerült a post-olás. Ezzel csak egy baj lesz, ha nagyon rákapok az ízére, akkor munkaidőben is ezt fogom csinálni. Ezt is. Mert azért emellett én természetesen dolgozom is! :) sokat! :) I wonder hova dugták el a smiley-kat ebben a blogolásban...

Dilemma

Dilemma címszóval egy olyan dolog jutott eszembe, meddig tart és hol kezdődik az önmagunk feladás és az alkalmazkodás? Ezt az élet sok területére rá lehet húzni, magánélet, munkahely, hobbi, rokoni kapcsolatok, stb. Sokan nem tudnak ezen a hajszálon egyensúlyozni és átesnek a ló másik oldalára és amikor észreveszik, hogy valami már nem oké, akkor néha már késő van. Bár szerintem soha nem elég késő a saját életünket a kezünkbe venni és úgy cselekedni, hogy az megfelelő és elfogadható legyen. A magam részéről jelen pillanatban a munkahelyemen dilemmázom. Meddig jó a megbecsült de bizonytalan és mikor érdemes egy esetlegesen rizikós de újba belefogni, ami biztosabb lehet hosszú távon. Amint kitisztul a köd előttem ez ügyben, úgyis megteszem a megfelelő lépést, hiszen ki, ha nem én tegyek a saját boldogulásomért? :)

Torna, diéta, méregtelenítés

Hát igen, a triumvirátus nélkül igen nehéz lenne bombanőnek lenni... 

Na de... mire beíratkoztam a konditerembe és rendszeresen lejártam... egyszer csak se szó se beszéd bezártak... eltelt 3 hét és se kép se hang. Most leléptek a kondibérletek árával vagy annyi minden elromlott, hogy ennyi ideig tart megszereltetni?...

Diéta, hát igen, legyen 3 napos rizsdiéta, vagy Dukan, vagy Atkins, vagy egyszerűen csak koplaljunk?

A méregtelenítésről pedig annyit, hogy két napja méregtelenítek... ezalatt az idő alatt igen sokszor látogattam a mellékhelyiséget... jó ez a méregtelenítés de... szerintem nem is marad belőlem semmi de hogy ennyi salakanyag nincs is egy 156 cm-es nőben, az tuti! :D

A név, a név, az a fránya név...

Vicces történetek a múltból:
Képzeletbeli férfiemberünk, nr.1., vicces levéllel akart megörvendeztetni, így gyors egymásutánban 4 egysorost küldött, várva, hogy majd erre reagálok. Namármost. Ha levelet írsz, legalább írj néhány összefüggő gondolatot. 4 egysorosnak mi értelme? Majd kedvesen odabiggyesztette a levele végére az e-mail címét. Azt nem írta, hogy miért. De feltételeztem, azt szerette volna, ha írok neki. Gondoltam magamban, írjon neked, aki nagyon unatkozik. Vagy talán 4 egysoros gondolatot vársz te is? Reklamált, majd gondoltam egyet és megírtam neki, ha már ennyi egysorosra telt az idejéből és vette a fáradságot, hogy négyszer nekifusson a kontaktálásnak, miért nem írt egy összefüggő levelet inkább? Majd megírta, hogy tulajdonképpen neki erre nincs ideje, siet, tanul, mosfőztakarít éppen... OK, - gondoltam magamban -, de akkor minek töröd magad 4 egysorossal? Majd megírta, hogy tulképp őt nem X-nek, hanem Y-nak hívják, nem itt, hanem ott lakik és nem ezzel, hanem azzal foglalkozik, de minden más igaz. (Mást viszont nem is írt magáról...) Hát ez szép, ha már így kezdjük az elején, ilyen fokú ködösítéssel, mit várjunk később? Delete. Érdekes, ez a tulajdonképpen nem is így hívnak, hanem úgy típus relatíve gyakran előfordul interneten. Csak épp nem látom az értelmét. Úgyis kiderül, előbb-utóbb :)

Következő képzeletbeli férfiemberünk, nr.2., pedig nem írt egy szót sem, egyszerűen hogy, hogy nem, felkutatott és barátnak jelölt (bár nem tudta a nevemet, csak a becenevemet) az egyik közösségi oldalon /a másikon nem vagyok rajta, ahogy a többin sem/, de úgy látszik ezek az oldalak így is működnek...). Bevallom én is kerestem már rá emberekre de ha már be akarom jelölni egy sort írok mellé, hogy szia gizike vagy gézuka vagyok és bejelöllek mert csak..., de képzeletbeli emberünk nem írt mellé egy szót sem, csak várta a visszajelölést... (köd előtte, köd utána :) ) Én pedig mivel nem tudtam ki ő, nem jelöltem vissza. Gondoltam hátha leesik a tantusz és ír egy sort. Azért sem. De mivel én úgy gondoltam na majd jól kiugrasztom a nyulat a bokorból, annyit írtam neki, hogy ne haragudj, de honnan ismerlek? :) Nem válaszolt! :) Hát ezen nagyon jót nevettem. Micsoda stílusos férfiak vannak. Bejelölt és várja ... mit is? A nagy csodát? Stílus és udvarlás semmi? Széptevés nuku? Hát, töredelmesen be kell vallanom, hogy nem jelöltem vissza... Ez van, az élet iskoláját mindenkinek ki kell járnia és ha ennyire nem megy, akkor el kell menni korrepetálásra ismerkedésből, kérem szépen. :)
Azért szerencsére vannak szimpatikus és értelmes bejelölők is.

A méregtelenítés

Úgy döntöttem, a hétvégén méregtelenítő kúrát tartok. Miután barátnőm pozitívan nyilatkozott a kapható 5 napos léböjt méregtelenítőről, ahol minden nap másik levet és sok vizet kellett inni - hasonlóra vetemedem, de nem olyan drasztikusan. Vettem néhány üveg levet (sárgarépalé, narancslé, paradicsomlé - bár őt nem igazán szeretem) és pár üveg ásványvizet, valamint egy salaktalanító teát - és ezeket fogom a hétvégén inni. A menü párolt zöldség és barna rizs lesz, délben egy kis adag párolt zöldség, délután pedig, amikor már nagyon éhes leszek, egy kis pohárnyi barna rizst fogok főzni. Nem tudom, hiszek-e igazából a méregtelenítésben és a diétában, de abban hiszek, hogy minden az agyban dől el. Szóval, itt a tavasz, majdnem nyár is van már, diétára és méregtelenítésre fel. :)

Bobtail

Emlékszem, egy rajzfilmben láttam először. Nagy szőrös, de vidám, ugrándozó jópofa kutya. A magam részéről, soha nem voltam nagy kutyabarát, mindig volt egy tartás bennem a kutyák iránt, félek tőlük, mert gyerekkoromban sok kutya érezte kötelességének megugatni, megkergetni, de időnként meg is harapni szerény személyemet, de a nagy rajzfilmkutya mindig tetszett. Ő a bobtail :)

Botsáska

 

Tegnap egy kis bevásárlóközpontban vártam a barátnőmre, közben egy gombóc diétás fagyit eszegettem és figyeltem az embereket. Szembe jött a buta arcú botsáska lány a mobilozó pasijával. Körülbelül 3x láttam őket egy órán belül, minden alkalommal ugyanaz a jelenet ismétlődött meg. A pasi ment elöl, marokra fogta pirinyó ámde valószínűleg legújabb típusú mobilját és a botsáska két méterrel mögötte követte. Megálltak a KFC előtt, ahol már 3x elfogyott a sor mögöttük, de ők még álltak, mivel a pasi telefonált rendületlenül, a lány pedig szemmel láthatóan nem volt képes önálló döntést hozni azt illetően, hogy milyen szendvicset válasszon. Végre a pasi letette a telefont, rendeltek, a pasi ment elöl, ismét telefonálva, a nő követte a tálcával... Leültek, csipegetni kezdtek, a pasi továbbra is telefonált, a nőnek pedig akkor vettem észre, hogy kb. 3 cm-es műkörme van... Azzal meg se tudja fogni a hasábdarabokat, csak az ujjbegyeivel döfködi, a nagy körmök pedig csak útban vannak. Ekkor ért oda a barátnőm, akinek megmutattam a furcsa párt, a pasi továbbra sem szólt egy szót sem botsáskájához, csak telefonált. Elmeséltem a barátnőmnek, hogy addig nem rendeltek, amíg a pasi le nem tette a telefont, a nő csak várta rendületlenül, rezzenéstelen arccal, ahelyett, hogy önálló döntést hozott volna. Mire a barátnőm: 

- Hát nem érted? A pasinál volt a zsozsó, hát hogy rendelt volna anélkül! :) 

- Jaaaaaa! Hát ennyit, röviden, tömören az eltartott mai lányokról, akik általában úgy néznek ki mint egy éheztetett botsáska. Ezen a ponton fel is röhögtem, mert az egyik nagybátyám jut eszembe, aki mindig azt mondja az ilyen műkörmös macákról, hogy: 

- OK, OK, de hogy törli ki a... popóját?... :)