Rá kell jönnöm nap, mint nap, hogy az embereknek nem volt gyerekszobájuk. Engem úgy neveltek, ha ismerőssel találkozom, köszönjek. Köszöngetek is szorgalmasan, rendületlenül, a munkatársak, szomszédok, pedig néha csak bámulnak bután, néha mosolyognak, de visszaköszönni, ritkasággá vált. Nem, hogy előre köszönni, ááá...
Munkahelyen a férfikollégák jóformán teljesen el vannak szállva maguktól olyannyira, hogy köszönni azt nem, soha, hadd ne én köszönjek már előre minden férfikollégának. A mai nap is hasonló élményem volt. Szombat reggel piac, friss zöldség, gyümölcs, hús vásárlás után hazaérve, a közvetlen szomszédban lakó szingli fiú csörtetett ki épp a lakásából, akkor, amikor én hazaértem, nézett egy darabig, de nem köszönt. Akkor már csakazértis ráköszöntem, szia!, erre ugyanúgy nézés volt a válasz. Halkan beszóltam, azért, milyen jó jól nevelt, intelligens emberek szomszédságában lakni. Ennyi elégtételem volt, a halk beszólás :) De én tudok tükörbe nézni, és ez a legfontosabb. Az emberek pedig elmennek egy olyan érdekes irányba, amikor az emberi kapcsolatok már nem számítanak. Akkor mit várunk pl. az internetes ismerkedéstől, ha a való életbeli ismerőseinktől sem várhatunk sokat?
Munkahelyen a férfikollégák jóformán teljesen el vannak szállva maguktól olyannyira, hogy köszönni azt nem, soha, hadd ne én köszönjek már előre minden férfikollégának. A mai nap is hasonló élményem volt. Szombat reggel piac, friss zöldség, gyümölcs, hús vásárlás után hazaérve, a közvetlen szomszédban lakó szingli fiú csörtetett ki épp a lakásából, akkor, amikor én hazaértem, nézett egy darabig, de nem köszönt. Akkor már csakazértis ráköszöntem, szia!, erre ugyanúgy nézés volt a válasz. Halkan beszóltam, azért, milyen jó jól nevelt, intelligens emberek szomszédságában lakni. Ennyi elégtételem volt, a halk beszólás :) De én tudok tükörbe nézni, és ez a legfontosabb. Az emberek pedig elmennek egy olyan érdekes irányba, amikor az emberi kapcsolatok már nem számítanak. Akkor mit várunk pl. az internetes ismerkedéstől, ha a való életbeli ismerőseinktől sem várhatunk sokat?
