Tartalom

A blogomban főleg saját gondolatokat láthattok, helyenként idézetekkel színesítve, melyek egy része saját tapasztalatra épül, más része mások elbeszéléseiből fakad, harmadik része pedig kizárólag a fantázia szüleménye, kicsit kiszínezeve, kicsit hozzátéve, vagy elvéve a tényekből.
A fő irányvonalak a szórakoztatás, a humor és az (ön)irónia, illetve néha egy kis érzelem.
Olvassátok némi iróniával és sok humorral, jó szórakozást! :)

2011. május 14., szombat

A fotó


Csak, hogy a humornak is áldozzunk, bizonyára sokan fognak egyetérteni a következő néhány gondolattal. Igazán mókás képeket is lehet látni, amit egyes reglapokra töltenek fel emberek.
Van pl. a házi (vagy nem házi) állatokkal fényképezkedő.
Van az exével fényképezkedő és azt feltöltő (de vajon miért?, dicsekszik, vagy esetleg bemutatja, hogy ilyet szeretne, avagy nem szeretne legközelebb?)
Van az exével fényképezkedő, de azt leradírozó, lesatírozó vagy képről levágó típus. (jobb kép vajon nem akadt?)
Van a családi fényképet feltöltő (íme leendő családod?...).
Van a saját magát tükörben fényképező (tükörből a visszatükröződő vaku fényében vagy elmosódó arccal vagy jó esetben nem elmosódó arccal... - tényleg nincs senki, aki egy normális fotót készítene róla? Ennél nincs nevetségesebb, mint, amikor valaki a tükörben saját magát fotózza...).
Van a magát gyerekkel fényképező (végül is, akinek a sajátja, mondhatjuk, hogy nem árul zsákbamacskát, de aki a "más tollával ékeskedik" annak vajon mi a célja? már a bemutatkozóban biztosítja a hölgyeket, hogy szereti a gyerekeket? ami nem baj, csak, mégis kicsit visszatetsző, íme egy kép rólam és a szomszéd fiúcskáról...)
Van az én extrém sportolás közben típusú fotó.
Van az én az autóm (vagy a más autója) mellett fotó (de akkor ugye nem kezd el sírni, hogy a nők őt csak a nagy autója miatt szeretik?) :)
Van az én a vízparton típusú fotó (fiúk, a 'fecske' már ezer éve kiment a divatból...).
Van az én (nem) gyúrok típusú fotó (akinek nincs tökéletes felsőteste, miért érez feltétlen késztetést, hogy megmutassa?...)
Van az én egzotikus nyaralás közben (én is sokfelé jártam a világban, mégsem azt töltöttem fel, arról elég lesz majd mesélni).
Van az én napszemüvegben típusú fotó...roppantul vagány, de... amit én nem értek, ha valóban társat keresel, akkor miért kell a legelején már titkolózni és eltakarni a lélek tükrét? Ja, nehogy felismerjenek az ismerősök? De akkor miért a neten keresgélsz?
Na és a haverok körében vagy a buli forgatagában 26 másik ember között szúrj ki melyik lehetek én fotó? :)
Egy kedvenc: nagyanyjával lefotózkodva, háttérben a még el nem mosogatott étkészlet romjai, falon lógó kolbászok... wow!
Azt hittem már mindent láttam, amikor is a következő fotót láttam: valaki műtétre várva a kórházi ágyon fekve pózolt, nyelvet öltve, és ezt tette fel egy társkereső oldalra - vajon milyen gondolat vezérelte? Én vagyok a legfrankóbb alak, jé, nézd, mindjárt visznek műteni?...



Legjobb mégis a kérésre küldök fényképet. Ne kérésre küldj. Vállald önmagad. Az internetes ismerkedés manapság teljesen mindennapos dolog. Ha így próbálkozol, abban nincs semmi szégyellnivaló. De akinek máris takargatnivalója van, annak esetleg eszébe juthat, hogy máris nem tiszta lappal kezd.
Egy kép, amin láthatók a vonásaid, tökéletesen megteszi, hidd el, hisz úgysem a képen múlik, viszont egy benyomást feltétlenül kelt a másik emberben, fotó nélkül pedig, valahogy gáz...