Kis magyar valóság
Nem szoktam "élményeimet" leírni, de ezt most mégis megosztom.
Bolti élményem, ugyanabban a boltban ahová utálok bemenni, mert az egymást hetente váltó eladók mindig bunkók (biztos a hely szelleme teszi...), ahol a múltkor a pénztárosnő megmondta, ő nem teszi vissza a kosárba az árut nekem, mert elfárad a keze, csak lehúzza az árazón, és leteszi a kosár elé, majd én pakoljam be vissza az árut a kosaramba, ha akarom, vagy egyenesen a táskámba...
Tehát mai kis színes:
Két tinilány a bolt előtt görkorival a lábán megszólított, hogy megkérdezném-e nekik, bemehetnek-e korival a boltba.
Bemegyek a boltba. Két beszélgető eladónőt meglátok.
Én, udvariasan: - Elnézést!
Egyik boltosnő udvariatlanul: -NEEM!
Én higgadtan: -Ne haragudjon, még nem is mondtam mit szeretnék, mire mondta, hogy nem?
Boltosnő: -Akkor mit akar?
Én, még mindig higgadtan: -Azt szerettem volna megkérdezni, ahogy az előbb is, a két lány a bolt előtt érdeklődik, bejöhetnek-e a pénztárig görkorival, csak egy chips-t szeretnének venni, ami a pénztárba van kitéve, akciós.
Boltosnő ingerülten:- NEEM!
Én, még mindig higgadtan: -Köszönöm szépen a kedvességét, további jó beszélgetést kívánok.
És szomorúan kiintettem a lányoknak, hogy nem nyertek bebocsátást.
Eladónő visszafordult a másikhoz beszélgetni, merthát elnézést, de én megzavartam őket...
Vásárlás után a pénztárosnő pedig ismét letette az árut a kosaram elé, hogy rakjam el magam, ha akarom...
Mai Magyarország, mai emberek, mai cba, ahova mindig megfogadom nem megyek be többet, de lévén, hogy hazafelé a legközelebb van, mindig csak beoldalgok valami vásárolni valóért. Természetesen ma is megfogadtam, hogy legközelebb, csak, ha piros hó esik... Ez márciusban volt. Azóta sem jártam ott.
Nem szoktam "élményeimet" leírni, de ezt most mégis megosztom.
Bolti élményem, ugyanabban a boltban ahová utálok bemenni, mert az egymást hetente váltó eladók mindig bunkók (biztos a hely szelleme teszi...), ahol a múltkor a pénztárosnő megmondta, ő nem teszi vissza a kosárba az árut nekem, mert elfárad a keze, csak lehúzza az árazón, és leteszi a kosár elé, majd én pakoljam be vissza az árut a kosaramba, ha akarom, vagy egyenesen a táskámba...
Tehát mai kis színes:
Két tinilány a bolt előtt görkorival a lábán megszólított, hogy megkérdezném-e nekik, bemehetnek-e korival a boltba.
Bemegyek a boltba. Két beszélgető eladónőt meglátok.
Én, udvariasan: - Elnézést!
Egyik boltosnő udvariatlanul: -NEEM!
Én higgadtan: -Ne haragudjon, még nem is mondtam mit szeretnék, mire mondta, hogy nem?
Boltosnő: -Akkor mit akar?
Én, még mindig higgadtan: -Azt szerettem volna megkérdezni, ahogy az előbb is, a két lány a bolt előtt érdeklődik, bejöhetnek-e a pénztárig görkorival, csak egy chips-t szeretnének venni, ami a pénztárba van kitéve, akciós.
Boltosnő ingerülten:- NEEM!
Én, még mindig higgadtan: -Köszönöm szépen a kedvességét, további jó beszélgetést kívánok.
És szomorúan kiintettem a lányoknak, hogy nem nyertek bebocsátást.
Eladónő visszafordult a másikhoz beszélgetni, merthát elnézést, de én megzavartam őket...
Vásárlás után a pénztárosnő pedig ismét letette az árut a kosaram elé, hogy rakjam el magam, ha akarom...
Mai Magyarország, mai emberek, mai cba, ahova mindig megfogadom nem megyek be többet, de lévén, hogy hazafelé a legközelebb van, mindig csak beoldalgok valami vásárolni valóért. Természetesen ma is megfogadtam, hogy legközelebb, csak, ha piros hó esik... Ez márciusban volt. Azóta sem jártam ott.
