Kíváncsi voltam, lehet-e a munkahelyen blogot írni, mivel minden privát dolog le van tiltva, de mintha működne... meglátjuk át is megy-e vagy közben letiltják az oldalt :)
A munkahelyi leépítésbe olyan kolléganő is belekerült, aki az enyémhez hasonló pozíciót tölt be, és a munkakereséséről érdeklődtem. Azt mondta: nem érti miért elvárás egy asszisztensnek a nyelvtudás, a diploma és a gépírás... kicsit értetlenül néztem rá, de végül úgy döntöttem, szó nélkül odébb állok és nem szólok a két diplomámról, a felsőfokú nyelvtudásomról, és arról sem, hogy emellett én még tanulok és képzem magam és még gépelni is tudok, és arról sem, hogy emellett más nyelveken is meg tudok szólalni, egyszerűen csak sok sikert kívánok neki a kereséshez...
Az ötvenes generáció... neki tényleg nehéz lehet állást találni úgy, hogy versenyeznie kell az agyonképzett, nyelveket beszélő huszasokkal és harmincasokkal. De a céget ismerve, lett volna rá lehetősége, hogy tanuljon, mert itt mindenkit mindenre megszponzorálnak, ha egy kis hajlandóságot mutat (kár, hogy a nagy része megelégszik azzal, hogy elvegetál 20-30 évet és meg sem próbál fejlődni, most pedig amikor ide is begyűrűzött a leépítés, meg vannak lepődve...). Úgyhogy egyrészt sajnálom, másrészt nem értem a felháborodását. Én még most is azon gondolkodom hogyan, mivé képezzem magam, hogy a munkaerőpiacon kelendő árucikk legyek. Tanuljak más szakmát, csináljak még egy diplomát, keressek egy olyan állást, ahol megszponzorálnak vagy én magam szponzoráljam meg magamnak? Még nem tudom, de az biztos, hogy 50 évesen már nem akarok a huszasokkal az asszisztensi állásokért versengeni, mint a fent említett kolléganő, bármennyivel is előnyben vagyok, mint ő. Az én generációm már a folyamatos képzés és átképzés jegyében nőtt fel. De ezzel nincs is nagy baj, a magam részéről nem a vegetálásban látom a jövőt.
Úgy látom sikerült a post-olás. Ezzel csak egy baj lesz, ha nagyon rákapok az ízére, akkor munkaidőben is ezt fogom csinálni. Ezt is. Mert azért emellett én természetesen dolgozom is! :) sokat! :) I wonder hova dugták el a smiley-kat ebben a blogolásban...
