Tartalom

A blogomban főleg saját gondolatokat láthattok, helyenként idézetekkel színesítve, melyek egy része saját tapasztalatra épül, más része mások elbeszéléseiből fakad, harmadik része pedig kizárólag a fantázia szüleménye, kicsit kiszínezeve, kicsit hozzátéve, vagy elvéve a tényekből.
A fő irányvonalak a szórakoztatás, a humor és az (ön)irónia, illetve néha egy kis érzelem.
Olvassátok némi iróniával és sok humorral, jó szórakozást! :)

2011. május 14., szombat

Netes randik

Gondoltam rá, hogy megosztom internetes társkeresési tapasztalataimat, de amikor erre gondolok, mindig a nevetés fog el :) Őszintén szólva sok pozitív tapasztalatom nem volt.

Aki első látásra nem tűnt nem normálisnak, arról többnyire második blikkre kiderült ugyanez. Vagy harmadikra :) Pedig állítólag sokaknak sikerült már neten. Nem tudom. Nekem még nem. Pedig a net tele van normális emberekkel (is) gondolnám én, ha már én ott vagyok normálisnak, akkor valami halvány reményem van, hátha van valami normális pasiféle is, akivel valamikor egymásba botolhatnánk már :) 
Az internet, mint társkeresési fórum. Mivel az a korosztály vagyok, aki már nem olyan fiatal de már kimaradt a fiatalon pár találás, házasodás, gyerek trió megszerzéséből, a diszkóból rég kinőttem (amúgy sem jártam soha:)), házibulit senki nem szervez, a direkt bemutatást senki nem vállalja, nehogy a felek esetleges panaszkodását kelljen utólag hallgatni :), moziban, színházban nem lehet, hiába mondja bárki, utcán mégsem lehet, buszon sem, a munkahelyen sincsenek valamire való szingli pasik, hát mi marad? Az internet.
A net arctalanságába burkolózva viszont túl sok az egy megabite-ra jutó futóbolondok száma :) Ha tudná az ember, hogy mondjuk 10-ből 1 normális lesz, egye fene, kockáztatna, de így, hogy gyakorlatilag mindenki azt hazudik magáról, amit akar, a kockáztatás merészsége már-már hazardírozásnak tűnik :)
Hol vannak a régi szép idők, amikor még ez is működött? Egyetemista koromban sokat lógtam a neten, akkoriban kezdett teret nyerni ez az ismerkedési forma, leveleztünk, találkoztunk, ittunk egy üdítőt, és többnyire szimpatikus volt az illető. Ma már... levelezünk, nem merünk találkozni, mert úristen, ez is futóbolond, meg az is, de azért ott maradunk regisztrálva, mert hátha... De eddig még nem jött be. Persze bennem is ott van a, na de mi van, ha a legközelebbi lesz a megfelelő? Közben meg már egy kávéig sem jutunk el, mert még a levelezési fázisban elhal az egész. 
Vagy talán mindenki a még ennél is jobbat keresi és már azért nem tud a dolog kibontakozni? Jó-jó ez a pasi/nő is, de mi van, ha a legközelebbi még jobb lesz? :) És már nem tudunk egymásban megbízni és inkább nem is jutunk el a találkozásig?
Tavaly rövid levelezés után találkoztam egy pasival, akiről kiderült, kaszinóban utazik az ukrán maffiával karöltve, ezt elfelejtette megemlíteni a bemutatkozó oldalán... a következő áldozatom pár hónap eltelte után, amikor úgy gondoltam, na jó, az előző ne szegje kedvemet és túlléptem a meglepetés okozta tagadási időszakon (na én még egyszer neten nem... :)) egy francia fiú volt, aki hazánkban él és dolgozik, nem is lett volna annyira gáz a pasi, de már az első öt percben csókjaival akarta ajkaimat illetni, ami ugye, miután nem tudtunk egymásról semmit szinte, igen korai volt. Amikor ennek hangot adtam, még ő volt megsértődve, de mégis mire számított? Hogy 5 perc ismeretség után a karjaiba omlok? Újabb pár hónap eltelt, amikor úgy éreztem, na jó, nézzük ismét. Találkoztam is a... néma levente néma tűzoltó megfelelőjével... akivel az év legmelegebb napján sikerült randizni, megsétáltatott a hajléktalanok között az Óbudai-szigeten, de gondoltam oké adok neki egy esélyt, megdöbbentem nyugtáztam, hogy a leveliben oly beszédes pasi, totálisan kukává változott és szinte alig tudott megszólalni, majd amikor erre rákérdeztem, a válasz annyi volt, ő ilyen... Ja, bocs. Olyan érzésem volt, hogy nem is vele leveleztem. Újabb pár hónap elteltével egy olyan fiúval találkoztam, aki fotón látszott, hogy mackós, gondoltam, ok ez belefér, nem a külső a minden, illetve ezen lehet változtatni, a randin pedig megjelent egy akkora fickó, akiről első ránézésre azt hittem, hogy lenyelt egy egész embert ebédre... Széle, hossza szinte egy volt. Meg is jegyeztem, mintha a képen vékonyabbnak tűntél volna, ja, hangzott a válasz, azóta felszedtem pár kilót:) Pár kilót az oké, és az le is megy, és hát emberek vagyunk, ki az aki itt tökéletes, tegye fel nyugodtan a kezét, de fiatalemberünk ezt kicsit túlszárnyalta, sőt mi több, minimális understatement volt ez a részéről... Konkrétan legalább 50-el tűnt többnek, mint mondta, vajon mi történt vele? Sajnálom őt. De itt mégis megjegyezném, hogy mégis a pasik bántják a nőket azzal, hogy soványabbnak állítják be magukat, mint amilyenek. 
Nos, azóta nem találkoztam senkivel internetről. De nem adom fel. Vagy talán mégis inkább jobb lenne? :)