Tartalom

A blogomban főleg saját gondolatokat láthattok, helyenként idézetekkel színesítve, melyek egy része saját tapasztalatra épül, más része mások elbeszéléseiből fakad, harmadik része pedig kizárólag a fantázia szüleménye, kicsit kiszínezeve, kicsit hozzátéve, vagy elvéve a tényekből.
A fő irányvonalak a szórakoztatás, a humor és az (ön)irónia, illetve néha egy kis érzelem.
Olvassátok némi iróniával és sok humorral, jó szórakozást! :)

2011. augusztus 20., szombat

Augusztus 20



Légiparádé..., nagyon szeretem, ahogy a Duna-parton felfelé bámul a tömeg és a repülők hangos robajlással elhúznak a fejek felett, egyfajta adrenalin szabadul fel a nézőből a parton és hevesebben dobog a szíve. Műrepülők figurákat hajtanak végre a levegőben, húzzák a kondenzcsíkot, ami különféle alakzatokat ír le az égen. Az egyik műrepülő specialitása volt a szívecske középen átlőve nyíllal, nagyszerű volt, csak a szél elfújta a szívecskét de azért még kivehető volt a figura. Főleg, hogy a parton felállított rengeteg hangszóróból folyamatos volt a szakkomentálás, éppen mit látunk. Repülők a hidak alatt és felett elrepülve, fejek felfelé és oldalra forgolódva, mosolygó arcok, valamiért a légibemutató mindig felvillanyozza a nézőket. Nagy harcirepülők felvonulása, komótosan régi típusú gépek berepülése, fürge vadászgépek bemutatója, igazán nagyszerű volt.
A parton felállított étel-és italkínálók az idén színvonalasabb külsőt mutattak, mint az előző években, amennyire visszaemlékszem, bár 2-3 éve nem voltam fent 20-án a városban. A szokásos folklór műsor, zene, ország tortájáért egy órás sorbanállás sem riasztotta el az embereket a tömegben hömpölygéstől. 
A tűzijátékot természetesen nem vártam meg, főleg, mivel utoljára 5 éve láttam "élőben", a rossz emlékű viharban, ami hirtelen csapott le az emberekre, az egyik híd lábánál állva drága barátnőmmel (emlékszel, Barbikám?) hirtelen sűrű szemekben kezdett esni az eső, villámlás, pánik, rohanás, az erős széltől az arcba toluló eső, ami miatt nem lehetett levegőt kapni, a sehova nem lehet bemenekülni érzés, a tele aluljárók, ahol miután a felszínen bőrig áztunk és oszlott a tömeg egy pár földalattival, csak azután tudtunk lemenni, majd miután kiszálltunk, a villamos nem közlekedett és hazáig még jó két órát kellett gyalogolni az esőben, bőrig ázva... azt nem értem azóta sem, hogy úsztuk meg a tüdőgyulladást, valószínűleg az égiek vigyáztak ránk. Így aztán a tűzijátékot azóta se igen nézem meg, a tévében sem, különösen, hogy ott amúgy sem élvezetes, de biztos vagyok benne, hogy a lakótelepi petárdázás, tűzijáték az idén sem fog elmaradni, hogy a kutyák is voníthassanak egy kicsit és hogy az autóriasztóknak is legyen miért felbőgni.

Az aratás és az új kenyér ünnepén, ismét boldog szülinapot kis hazánknak!