- Hát én ööö, én csak azért jöttem, hogy... megismerjem és megértsem.
-
- Hát, van... azt hiszem, vagy lesz, vagy szeretném, ha lenne... Akkor van?
-
- Hát, van... azt hiszem, vagy lesz, vagy szeretném, ha lenne... Akkor van?
-
- Próbáltam már elmélyülni, de elkalandoznak a gondolataim néha.
-
- De érdekel. Csak...
-
- Persze, az én felelősségem. Az én erőfeszítésem. Az én időm.
-
- Akkor, segítesz? Vagy, mit kell ilyenkor mondani?
-
- De, már próbáltam elolvasni, többször is. Meg hallgatom is. A házadba? Ritkán... Nehezen emészthető helyenként. Nem könnyű. Máskor meg nem tudok figyelni. De, próbáltam. Majd megpróbálom újra.
-
- Igen, tudom, hogy enélkül nem értem meg és nem lesz.
-
- Majd jobban igyekszem. Nekem jobban megy, ha nem egyedül, hanem valaki segít, aki már jobban érti.
-
- De, érdekel. De ez nem lustaság. Vagy igen?
-
- Persze, tudom, hogy magamnak és a magam érdekében. Ígérjem meg, vagy nincs rá szükség, inkább magamnak ígérjem meg?
-
- Hogy kezdjek neki, hogy egyszer teljesen megértsem? Meg lehet egyáltalán? Ha segítenél, könnyebben menne.
-
- De, én igen. De, igen. Megpróbálom. Akkor majd még jelentkezem. Itt leszel? Megvársz?
-
