Hiszünk a sorszerűségben? Az eleve elrendelésben? Egy felső hatalomban? Egy isteni teremtőben? Az előre megírt sorsokban, életutakban, vagy csak egy-egy előre megírt mozzanatban és gondoljuk-e, hogy a többit mi irányítjuk? Mi a sors? Mi a sorsunk?
Hiszünk-e abban, hogy vannak lelkek, akik egymást keresik? Hiszünk-e abban, hogy az egymást kereső lelkek egymásra találnak? És, ha úgy érezzük, találtunk egy hasonlelket, milyen érzés? Kivált-e belőlünk egy olyan örömöt, amit szeretnénk érezni? Kivált-e egy érzést, hogy szeretnénk ezt a lelket a mi lelkünk közelében érezni? Kivált-e egy kis aggodalmat, hogy el ne sodródjunk mellőle? Kivált-e egy gondoskodás érzést bennünk? Éreztünk-e már olyat, hogy a lelkek átölelik egymást? Tudjuk mi a nem vagy egyedül érzés? Éreztünk-e már olyat, valakivel találkozva, mintha már ezer éve ismernénk?
Vagy akár egy nyelvet tanulva, hogy mintha könnyebben menne mint más nyelv, mintha csak elfelejtettük volna és most felelevenedne, nem pedig olyan, mintha görcsösen most akarnánk bemagolni?... Miért tetszik az egyik zene vagy könyv, és miért nem tetszik a másik?
Nekem ez egy kicsit kötődik a barátság-érzéshez, vannak emberek az utunk során, akikkel egymás mellé sodródunk, de nem alakul ki semmilyen kötődés irántuk, és vannak, akikkel egy igazán mély kötődés: a barátság érzése alakul ki, nem tudjuk miért ők lesznek a barátaink, talán mert megbízunk bennük, mert segítettek nekünk, mert kötődünk hozzájuk, de ennek igazi okát nem tudjuk, csak tudjuk, hogy ők a barátaink.
Vagy, amikor öntudatlanul elmosolyodunk, mert egy jó érzés veszi magát úrrá rajtunk? Vagy amikor "csak úgy" jó kedvünk van, nem tudjuk miért, de érezzük, hogy most így kellemes a léleknek? Vagy, amikor rossz napunk van, levertség, lehangoltság, de tudjuk, hogy ez el fog egyszer múlni?
Van-e szerencseszámunk, és ha igen, mi? (az enyém a 8 és a 13, érdekes, más fél a 13.-áktól, velem ezen a napon mindig jó dolgok történtek...) A szerencseszám babonaság-e, vagy csak egy jelentéktelen bohóság?
Vagy akár egy nyelvet tanulva, hogy mintha könnyebben menne mint más nyelv, mintha csak elfelejtettük volna és most felelevenedne, nem pedig olyan, mintha görcsösen most akarnánk bemagolni?... Miért tetszik az egyik zene vagy könyv, és miért nem tetszik a másik?
Nekem ez egy kicsit kötődik a barátság-érzéshez, vannak emberek az utunk során, akikkel egymás mellé sodródunk, de nem alakul ki semmilyen kötődés irántuk, és vannak, akikkel egy igazán mély kötődés: a barátság érzése alakul ki, nem tudjuk miért ők lesznek a barátaink, talán mert megbízunk bennük, mert segítettek nekünk, mert kötődünk hozzájuk, de ennek igazi okát nem tudjuk, csak tudjuk, hogy ők a barátaink.
Vagy, amikor öntudatlanul elmosolyodunk, mert egy jó érzés veszi magát úrrá rajtunk? Vagy amikor "csak úgy" jó kedvünk van, nem tudjuk miért, de érezzük, hogy most így kellemes a léleknek? Vagy, amikor rossz napunk van, levertség, lehangoltság, de tudjuk, hogy ez el fog egyszer múlni?
Van-e szerencseszámunk, és ha igen, mi? (az enyém a 8 és a 13, érdekes, más fél a 13.-áktól, velem ezen a napon mindig jó dolgok történtek...) A szerencseszám babonaság-e, vagy csak egy jelentéktelen bohóság?
Mindenképpen jó valamiben, valakiben hinni, elhinni azt, hogy a dolgok nem csak úgy történnek, hanem okkal esnek meg, és annak az oknak értelme, tanulsága van, mely tanulságot fel kell ismerni, hogy el tudjuk fogadni, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. És, ha nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, az azért van, mert annak nem úgy kellett történnie. Ha pedig úgy történik, ahogyan szeretnénk, hogy történjen, akkor örüljünk annak, hogy úgy történt.
Bölcsesség, letisztultság, intelligencia, befogadókészség, nemes lélek kell ahhoz, hogy a dolgokat úgy fogadjuk el, ahogyan vannak. Higgyünk és bízzunk. De azért egy picit küzdhetünk is azért, hogy olyan irányba forduljon a sorsunk, ahogy mi szeretnénk. Ez az egyik legfontosabb dolog a lelki béke megtalálásában. A fenti kérdésekre a válaszokat pedig csakis önmagunkban találhatjuk meg.
