A hivatalosan 100. bejegyzés pedig egy kis elmélkedés...
Az élet tele van megpróbáltatásokkal. Mindannyiunk számára. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy minden rózsaszín és minden oké. A lélek a küzdelmek által lesz nemesebb, nem attól, ha mindig minden tökéletes és nincs semmi amivel fejlődni lehet. Sajnos vannak negatív dolgok, megtapasztalások, események, amelyeket nehéz elviselni, feldolgozni, túllépni rajta, van, hogy mások viselkedése, szavai miatt magunkat értékeljük alul, elveszítjük a lelkesedésünket, önbecsülésünket, rosszabbnak gondoljuk magunkat annál, mint amik valójában vagyunk, csak mert egy élethelyzetben negatívan cselekedtünk vagy mert valaki megpróbálta elhitetni, hogy rosszak vagyunk. Ilyenkor nem mindig magunkban kell a hibát keresni. Tudni kell felismerni a szándékos megbántást, lelkifurdalás okozását, manipulációt. Persze, elsősorban az ember önmagát okolja és önmagában keresi a megoldást, ami így jó és így helyes, hiszen elsősorban magunkban tudjuk elindítani a változtatást, de ha magunkban nem találjuk, akkor néha el kell fogadnunk a velünk történő eseményekben a mások által szándékosan vagy indirekt módon történő negatív viselkedést. Higgyünk magunkban, nagyon fontos, hogy amiben nem szabad soha elveszíteni a hitet: az mi magunk, önmagunk vagyunk.
Nemrég, valaki azt tanította nekem, hogy aki Őbenne hisz, önmagában hisz, és aki önmagában hisz, Őt is hiszi, hiszen Ő bennünk van, mi pedig Őbenne. Benned is, bennem is, és még sokakban. Ezért amikor mélyponton vagyunk, valami pozitívat kell keresni, akár magunkban, akár másokban, és nem szabad elmerülni a rossz érzésekben. Persze, a rossz érzéseket is meg kell élni, de le kell magunkban győzni, mert ezek legyőzésével fejlődünk, lépünk előre. Ha viszont csak a rosszat éljük meg, akkor keserűvé, megtörtté válunk. Egyszerűen csak fogadjuk el a dolgokat úgy, hogy úgy történnek, ahogy történniük kell, változtassunk, amin tudunk, hogy jobbá tegyük a dolgokat, de amin nem tudunk változtatni, ott csináljunk egy B-tervet és kezdjük elölről a küzdelmet, és ha mindent megteszünk, ami rajtunk áll, akkor legjobb úgy gondolkodni, hogy minden rendben lesz. És, ha mégsem, akkor majd életbe lép az 'újratervezés'. Legyünk pozitívak, akkor is, ha éppen úgy érezzük, hogy nem megy, akkor is kell. Magunk miatt. És mert nem vagyunk egyedül. Ő velünk van. Velem is. Veled is.
A fenti bejegyzést a Sünnek ajánlom, azzal a megjegyzéssel, hogy mindig, minden nehézség ellenére menni kell tovább az úton.
