Furcsa, felületes, rohanó világban élünk, ami nekem nem mindig tetszik. Persze, nem kell méltatlankodni, meg kell találni mindenben a jót, az örömszerzést, de azért véleményt mindenképpen formál az ember.
A buszon kisfiával utazó apuka, amint elpirulva körbenéz, hogy a fia nem autós mozit akar nézni, amikor a kisfia fennhangon megszólal: - Apaaa, megnézhetem a Szőke Herceg mesét esteee?
A buszon kislányával utazó anyuka, amint mérgesen néz a gyerekére, mert ciki a busz közönsége előtt, mikor a gyerek visszaadja a megkezdett almaleves dobozt miközben azt sikítja: - Nem keeell!
A boltos, aki duplán üti be a vásárolt árut, és amikor reklamálsz, még ő méltatlankodik, hogy: - Jól van na, más is hibázik. (Az oké, de létezik az a szó, hogy "elnézést"...).
A büfés, amikor a rendezvényre light colát kérsz, mert a vendégek csak azt isszák meg, szólsz, hogy cukros kólát küldtek és a válasz: - Ó, de ma annyi rendezvényre kell bekészíteni, mi is hibázhatunk. (Ja, de még mindig a vesszőparipám, az "elnézést", főként mivel nem ingyen tetszenek kiszállítani...).
A lusta kolléga, aki helyett te szívességből megcsinálsz valamit, majd mivel nem jó infót adott át, téged tolnak le érte, nem őt amiért nem csinálta meg...
A kor elvárásainak megfelelve fogyókúrázó egy hónapja szült hollywoodi csillagocskát, hogy a hamarosan induló divathéten már ismét nullás ruhát viselhessen, és őt és a hozzá hasonlókat és az elvárásokat követő átlagembert, aki szintén szenved a társadalom által elvárt jó alakért, mivel a jó külsejű emberek elfogadottabbak, sikeresebbek, jobb állást kapnak meg és sikeresebben flörtölnek.
A busz ülőhelyein terpeszkedő diákokat és álló nénikéket elnézve a felismerés, hogy 'jaj, de jó', egy hét múlva megint tele lesz minden a neveletlen hátizsákosokkal.
A hírek olvasásakor a meglepetést, hogy az általam ritkán bekapcsolt tévé egyik műsorában felfedezték az év aranyköpését: "Kerestem az igazit, de nem találtam, pedig meg*asztam mindenkit." Gratulálok a megannyi jól nevelt embernek...
Sok ilyet tudnánk felsorolni, én is, de ennyi ízelítőnek elég is, fárasztó is. A fontos, hogy ezek között az élmények, emberek között, legyen egy kis béke szigete mindenkinek, ahol feltöltődhet, legyen az egy hely, egy zene, egy könyv, egy személlyel kapcsolatos dolog, különben bedarálja a gépezet, mint a darált húst...
