Percemberek

Sok olyan embert ismerek, akiket percembernek hívok. A percember hivatalos megfogalmazása, látványos karriert befutó hamar levitézlő, gyorsan elfelejtett emberek.. Vicces, nem tudtam erről a hivatalos elnevezésről, mégis milyen sok ilyet tudok felsorolni.
A vezető, aki miután lelép a cégvezetés éléről másfajta karriert csinálni, máris pótolva lesz az új főnökkel, aki azonnal átalakít, átszervez, máshogy csinál, az előző főnököt a lehető legjobban elhomályosítva.
A nagyhatalmú főnök, akinek a szavát mindenki tisztelte, és aki, amíg hivatalában volt, mindenki kikérte a véleményét, meghallgatta és elismerték a szakmai hozzáértését, és aki, miután távozott, már senki nem hívja fel, vagy nem veszik fel a telefonhívásait.
A vezető, aki hivatali ideje alatt elismert tekintély volt, lefokozása után már a laborba se tehette be a lábát.
A HR-es, aki mindenkivel csacsogott, miután GYES-re ment, már senkit nem foglalkoztatott.
A HR-es, aki miután kiosztotta a felmondóleveleket x db kollégának, levonult egy cigire és már nem érdekelte semmi és senki, leváltása után már ő sem érdekelt senkit.
A szintén HR-eske, miután átvette a GYES-es HR-es munkáját és egyfolytában sivalkodott, hogy neki semmire sincs ideje, nem bír ennyi mindent megcsinálni, enni, inni, wc-re menni sincs már ideje, megpályázott a maga 26 évével egy vezetői pozíciót, mert nehogymár ha dolgozni derogál, akkor őbelőle ne váljon főnök, az jobban menne.... majd rá sem emlékezett senki, csak arra, hogy munka helyett arról volt híres, hogy futkosni járt.
A nagyszájú titkárnő, aki szintén kivonta magát pár évre a forgalomból, mindenki örömére, szintén a feledés homályába merült, visszatértével pedig kizárólag undort tudott kiváltani a kollégákból.
A mindenkit kioktató semmihez nem értő titkárnő, akire nyugdíjbamenetele után már senki nem kívánt sem látni, sem hallani.
A nyugdíjból visszatérő kisegítő HR-es, aki miután a gyerekét elhelyezte a cégnél, már szintén nem izgatta magát semmin, sem munkán sem egyebeken, már ő sem érdekelt senkit, hogy dolgozik-e, ott van-e, épp betegállományban van-e, fő hogy a létszámot emeli. 
A recepciós nő, aki a recepción nem sok munka lévén szomjazta a szót és tekintetével beszélgetésre invitálta a munkába jövő kollégákat, akik tőle felvéve a kulcsukat tovasiettek, és ugyanaz a recepciós nő, aki miután a megfelelő  magas rangúakkal "igen jó testi-lelki barátságot kezdett ápolni" és vezérigazgatói asszisztenssé léptették elő minden átmenet nélkül, más magasan hordta az orrát és kerülte a régi kollégák tekintetét, de leginkább magasról tekintett már le rájuk (vigyázzunk, magasról lehet a legnagyobbat zuhanni...).
A dolgozó, akinek elismerték a munkáját, fontosnak érezte magát és nap mint nap megdícsérték jó munkájáért, miután nyugdíjba ment, már senki sem emlegette.
A főtitkárnő, aki önmaga fontosságát szinte főnöke elé helyezte és hatalmas körmondatokban válaszolt minden kérdésre, miután távozott, szintén nem váltott ki őszinte sajnálkozást senkiből.
A tökéletes kolléga, aki mindent elvégzett, mindenkinek segített, és miután távozott, már nem őt emlegették, hanem a helyére lépő újat, akármilyen is legyen.
A percemberek, akik kollegális viszonyokban gondolkozva magukat fontosabbnak tartják bárkinél, tudálékosabbak, kioktatók és a munkát ügyesen delegálják de önmaguk ritkán dolgozó egyedek... távozásukkal egy gyorsan betöltött űrt hagynak maguk után és másnap már senki nem emlékszik rájuk és senkinek nem hiányoznak. Az eladó a boltban, aki a pár perces interakció alatt igyekszik saját fontosságát hatványra emelve a vásárolót kioktatni. A tini, aki kiteszi mindenét, hogy nagylánynak nézve megbámulják majd sértetten tova riszál, ha az érett palik utána fütyülnek az utcán. Az utca embere, aki annyira siet, hogy fellöki a másik siető alakot. Ilyen percembereket sokat ismerek és látok nap, mint nap. Sajnos. De mégsem ők a fontosak, hanem akik megmaradnak.

Statisztika update

Szeretnék egy kis update-et adni az oldal statisztikájáról (2235 kattintás után), miután ma láttam, hogy már Indonéziából is volt olvasóm...

Oldalmegjelenítések száma országonként

Magyarország  1 681 Egyesült Államok  154 Spanyolország  82 Németország  16 Franciaország  10 Egyesült Királyság 9 Románia  3 Svájc  2 Indonézia  2 Ausztria  1 Az írások népszerűsége pedig így néz ki:

Fantázianevek, mottók, fotók 2011.05.14., 4 megjegyzés  105 Oldalmegjelenítés

Nem újdonság 2011.06.29., 7 megjegyzés  29 Oldalmegjelenítés

Több, mint titkárnő 2011.06.25., 3 megjegyzés  28 Oldalmegjelenítés

Terra Nova 2011.06.07., 13 megjegyzés  26 Oldalmegjelenítés

A Hörcsög és a Medve 2011.07.08., 8 megjegyzés  24 Oldalmegjelenítés

Nem kell 2011.06.01., 4 megjegyzés  24 Oldalmegjelenítés

Egyszer 2011.06.19., 14 megjegyzés  23 Oldalmegjelenítés

A bor 2011.06.03., 6 megjegyzés  20 Oldalmegjelenítés

1800 2011.07.06., 5 megjegyzés  18 Oldalmegjelenítés

Ihlet híján 2011.06.28., 10 megjegyzés  18 Oldalmegjelenítés

Mint egy jól felelő kisdiák az iskolában

Engedtessék meg, de mostanában az álláskeresés foglalja le a gondolataimat... Ismét elkezdődik egy hét és kezdődik a szépen felöltözni, szép cipő, elegánsan, kifogástalanul, tip-top odatipegni, szép ruha, szép köröm, szép frizura, szép smink, előadni ismét és ismét a már kívülről fújt önéletrajzot, lehetőleg se nem unalmasan, se nem túlságosan kiszínezve, hogy se túl kevésnek, se túl soknak ne tűnjön az ember, hanem úgy érezze az interjúztató, hogy pont az ő általa keresett ember ül vele szemben. Na és persze mosolyogni, de nem vigyorogni, vagy vihogni, és jó benyomást kelteni (pont mint egy első randin... a megfelelési kényszer és a laza természetesség között egyensúlyozni borotvaélen...). Egy fokkal lazább a hangulat, amikor egyből úgy kezdi az interjúztató, hogy "ugye tegeződhetünk?", ott már lehet a barátságos hangvételre számítani..., ahol viszont magázódás van, ott vagy férfi az interjúztató vagy egy idősebb szúrós szemű nő, akiknek általában nem tudok megfelelni, valamiért ettől a típustól mindig is rázott a hideg... Úgyhogy amíg ezek a dolgok kötik le a gondolataimat, túl sok építő jellegű bejegyzést nem várok magamtól... persze jöhet egyszer csak az ihlet, de most is csak ennyi jött... De mivel ez mégiscsak egy feszültséggel teli időszak, elnézően várakozzatok a következő szórakoztató bejegyzésemre. És drukkoljatok az interjúkon.

TGIF

TGIF!

Tribute to Maga

K - Halló.

É - Halló. 

K - Na, jó napot.

É - Magának is jó napot. Hogy van?

K - Jól vagyunk, köszi. Hogy bírja a meleget?

É - Nehezen. És, Maga?

K - Mi is.

É - Találkozhatnánk már valamikor.

K - Jó lenne, csak megint zárunk. Jövő hét?

É - Nekem jó. Kedd?

K - Jó lesz. Olyan hétish el tudok jönni.

É - Oké, akkor találkozzunk a Dunyha Plázában. 

K - Jó, úgyis be akarok menni az Orsiba, szálle van, nem shoppingolunk egy kicsit?

É - Arra mindig vevő vagyok. Ha hamarabb odaérek addig benézek a Spencerbe, tudja én azt szeretem. 

K - Rendicsek, akkor vagy előtte vagy bent találkozunk, ha nem lesz kint előtte akkor még bent nézelődik. 

É - Jó, akkor majd csörgessük meg egymást, amikor odaérünk.

K - Helyes. 

É - És amúgy mi újság?

K - Á tegnap munkába jövet Itaka összetört. 

É - Mi történt? 

K - Az előttünk lévő lefékezett, mi is, a mögöttünk jövő meg már nem tudott, rátolt minket a kisbuszra. Kisdrágám azonnal ki is szállt és leordította a sofőr fejét.

É - Jaj, és akkor mi történt? Hívták a yardot?

K - Igen, kijöttek, kitöltöttük az űrlapot aztán jöttünk be dolgozni. 

É - Munkahelyen mi újság a záráson kívül?

K - Árnyékolok. Megjött az új kolega Hústoronyból. 

É - És meddig tart az árnyékolás?

K - Hát még vagy két napig biztos. De a jövő héten meg jönnek az Árvízháztól, az se lesz egyszerű. Megint itt leszünk este 10-ig.

É - Ó, sedény. És a hétvégén lesz valami program?

K - Kutyáék jönnek névnapozni. És Magának?

É - Megyek fodrászhoz.

K - Na, Maga. És mit csinálnak a kis búrájával? 

É - Csak egy kicsit meglépcsőzi és melírozza, már nem bírom, hogy így melegíti a fejemet. 

K - Tezsvérje hogy van?

É - Jól van, köszi, és a Magáé?

K - Ő is jól van, köszönöm. Na, ne haragudjon, most mennem kell mítingre, akkor majd még később beszélünk.

É - Oké, csörögjünk még, puszi.

K - Puszi, szia.

É - Szia.

Meleg és tömeg

A nagy meleggel a tömegek nem elbújnak, hanem valamiért épp ellenkezőleg, hömpölyögnek mindenhová. Meleg, ingerültség, udvariatlanság mindenhol.
Az utcán, a buszon, a metróban, a mozgólépcsőn, a tömeg nyomul, az egyedek egymást lökdösik, fellökik, félrelökik, arrébb taszajtják... tömegközlekedési eszközön nincs légkondi, a kinyitott ablakon bejövő levegő nem elég a tömegnek, érdekes módon mindenki azért is a hátán vagy vállán hagyja hatalmas táskáit, nehogy még egy ember kényelmesen elférjen. 

A metróban ma többször is láttam, hogy férfiak, félrelöknek nőket, hogy ők előbb leérjenek a mozgólépcsőn, előbb forduljanak be a kanyarba, előbb szálljanak be a kocsiba és természetesen előbb foglalják el az ülőhelyeket. Természetesen az esetlegesen félrelökött hölgy hangos szóval való méltatlankodását a férfi cifra káromkodása követte minden alkalomról. 
Én magam is tapasztaltam, a zebrán átkelve, hogy nem ám úgy mennek az emberek, hogy egymást kikerülik, nem, szembe, telibe neki, álljál arrébb, ha valami nem tetszik hülye nő... hozzáállással, úgyhogy egy tuskó jankó ma engem is kis híján az épp megálló autó felé lökött, nehogy már ő térjen ki... 
A buszra felszálló hülyegyerek, fülében üvölt a zene, akit otthon nem tanítottak meg, hogy tedd le a hátadról a hátizsákot, mert mást zavarhat... megáll a busz ajtajában, se le, se fel, amikor arrébb lökik, még ő méltatlankodik (lökdösöl, g*ci? megszólítással szólt be a néninek, aki le akart szállni.) Én magam ugyanezt a hülyegyereket kétszer löktem arrébb, fel és leszálláskor, mert nemes egyszerűséggel az amúgy is kicsit buszajtó lépcsőjének tetején állva, nem tudtam tőle rendesen közlekedni. 
Egy ülőhelyet alig tudtam megközelíteni mert egy (ismét) pasi úgy állt meg a busz csuklójában két hatalmas táskával, hogy nem lehetett őt sem arrébb tessékelni, ott is taszítottam egyet a helyért, azért is leülök vaze. 
Az ügyfélszolgálaton, a kevés székre magát ledobó "intelligens" harmincas, aki egy nehezen ácsorgó 2-3 éves kislány előtt vetette magát a prédára, miután a kislány anyja felhívta a lányka figyelmét, "menj oda, ülj le, ott van egy hely",... mire odafordult a lány, tahókánk már ott terpeszkedett, fejét félrefordítva, nem ám felkelve, hogy persze, üljön le a kislány. 
És akkor még nem ejtettünk szót az áporodott hónaljszagról, az izzadtságot és fekete koszt elegyítő ájerről, amiben képesek utcára menni, időnként tényleg gusztustalan tud lenni a tömegközlekedés, de érdekes módon, koszos, büdös nőt kevesebbet látok...


Kis színeseim főszereplői mind férfiak, ezúton is jelezném, igazán férfias lenne időnként egy kis udvariasságot beleadni, egy kis figyelmességet, illemet mutatni, nem pedig menni tökön-paszulyon mint a barmok... Tisztelet a kivételnek. Sajnos egyre kevesebb van. Ehhez fog kapcsolódni az egyik következő bejegyzésem. (hamarosan)

Burkolt álláshirdetés

Épp most olvasom, leesett az állam, kurvák figyelem, lehet jelentkezni, nyelvtani hibás a jelentkezés, de ha rábuksz a főnök ...-re, mint gyöngytyúk a takonyra, még hülyére is keresheted magad... csak gratulálni tudok a hirdetésfeladónak, van esze, 2 az 1-ben...

Keresem talpraesett  vidám  tapasztalattal rendelkező irodavezetésben jártas független csinos nyitott titkárnőmet, azonnali kezdéssel  idegen nyelv előny, 2 db teljesalakos önéletrajzokat fizetés igény megjelöléssel "odaadó 2 in 1" jelégével ... címre várom.

A tökéletes munkavállaló

Kis humor, szintén az Egy fejvadász blogjából:

1. Az első gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.

2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.

3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a
HR-osztály munkatársai között.

4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent
csinálni...

5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb
szintű vezetőmmel tárgyalok együtt.

6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy
hónapot.

7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.

8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg
hozok.

9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a
vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.

10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert
amúgy is fent vannak a képek az interneten.

Álláshirdetésekről még

Az álláshirdetésekről röviden.

Sok cég nem fedi fel mivoltát, mivel a cég nevét olvasva valószínűleg megsokszorozódna az oda jelentkezők száma. Maga területén piacvezető cég keresi... behívnak interjúra, első kérdés: miért pont hozzánk jelentkezett? Erre okos válasz nincs. Tulképp nem tudtad hova jelentkezel, nem mondhatod hogy mert olyan kecsegtető volt... de azt sem, hogy neked minden mindegy, csak dolgozhass, mert akkor meg nem vagy eléggé elhivatott...

Semmit nem tudva a cégről és az állásról is csak nagy körvonalakban hirdető cég azt kéri fizetési igény megjelölésével küldd a pályázatodat. Érdemes egy -tól, - ig határt beírni, mert ugye nem tudva, hogy ez milyen kaliberű cég már ott elbukni, hogy te akkor is ennyit akarsz ha meg tudják adni, ha nem, illetve ha kétszer ennyit is kaphattál volna... az nem ideális. Egy blogolónál olvastam: azt válaszolta ebben a helyzetben: amennyit ő és a munkája a cégnek megér az adott pozícióban... Diplomatikusabb a megegyezés kérdését emlegetni.

Az elvárások között nincs iskolai végzettség és szakmai tapasztalat említve, ám de szerepel a kifogástalan megjelenés... oda kirakatbabát keresnek, akit a vitrinben lehet mutogatni (nézzétek milyen bomba titkárnőm vagy, agya ugyan nincs, de nem is volt elvárás).

Amit kínálunk résznél a következők szerepelnek: fiatalos, lendületes csapat, jó csapatszellem, megérő főnök, jó irodai légkör, stb... jó-jó, de hol marad a versenyképes fizetés, az előrelépési és tanulási lehetőség? Ja, hogy az csak a pályázónak fontos...

Hirdetésbe ugyan nem írhatják bele, de interjún nem tehetnek fel nemre, bőrszínre, vallásra, családi állapotra vonatkozó kérdéseket, mivel azok diszkriminatív jellegűek. Így, ha megkérdezik, és mikor akar gyereket, érdemes óvatosan válaszolni, esetleg felhívni a figyelmet a kérdés diszkriminatív jellegére bár ez esetben az önéletrajzunk azonnal a kukában végzi tudálékosságunk miatt, vagy hazudhatunk is, ha szükséges, de legjobb figyelembe venni, ha nem szimpatikus a hozzáállás, nem kell sajnálnunk a lehetőséget, vannak azért korrekt helyek is.

Végül néhány rövid szösszenet motiváltságunkra való kérdésekkel (idézet Egy álláskereső blogjából):

 "Miért dolgozott ennyi évet egy helyen? Talán nem voltak lehetőségei? Nem kellett máshol? vs. Nekünk csak hosszú távban gondolkodó ember kell! Nincs szükségünk vándormadarakra!
 Nálunk be kell tagozódni a vállalat életébe! Megvannak a folyamataink, a hierarchiánk! vs. Kreatív munkaerő kerestetik
 Mik a karriertervei? vs. pályázó: Osztályvezető szeretnék lenni 2 éven belül. - kérdező: He? Az osztályvezető én vagyok! Talán a helyemre pályázik? vagy: pályázó: én jól érzem magam lótifutiként  - kérdező: maga nem motivált!"

Lutri

Az álláskeresés is csak olyan keresgélés, mint akár a párkeresés. A megfelelő kereslet és kínálat találkozása épp olyan fontos, mint a közös érdekek találása mindenki megelégedésére. Ez pedig mint tudjuk, lutri.
Az álláskeresésben azt nem szeretem, hogy az önéletrajzomat kb százszor megismételem egy-egy álláskeresési turnusban, de hát átküldtem, leírtam, olvassátok el..., gondolom én, de persze nem megy ez ilyen egyszerűen, megnézik, HOGY tudsz róla beszélni, mert nem az lényeg mint mondasz, hanem hogyan. Hogyan adod el magadat, mint egy kiló cseresznyét a piacon. Mert sosem attól a kofától vásárolnak a legtöbben akinek szép finom édes cseresznyéje van, de csendben kuksol a sarokban szerényen, hanem aki a leghangosabban kínálja a portékáját, agyon dícsérve azt, kiemelve a jó tulajdonságait és hangsúlyozva, hogy miért is lenne jó neked, ha az ő és nem más cseresznyéjét választanád.
Véleményem szerint túlbonyolítják az álláskeresést. Nyilván szükség van erre, ők jobban tudják, de én akkor is azt gondolom időnként túlzásokba esnek az interjúztatással a munkáltatók.
Képzeljük el azt az esetet, amikor az egyszeri pályázót behívják a fejvadászhoz, majd következő körben találkozik a HR-essel, aztán íratnak vele egy angol és/vagy számítógép használati tesztet, és a végén találkozik a vezetővel. Ez jó esetben 3, rossz esetben 5 kört jelent. Ilyenben volt szerencsém résztvenni anno, sok értelme nem volt, de hát a HR-eseknek is meg kell dolgozniuk a pénzükért, szegény pályázó pedig a végén örüljön, ha 5 odamacerálás után felhívják, hogy kellesz, nem kellesz... 
A visszajelzésekben a cégek egyébként nagyon le vannak maradva az elvárható szinttől. Ha már egy jelöltet elhívnak egyszer, netalán kétszer, akkor egy sablon e-mail kiküldése, sajnáljuk, nem felelt meg, biztosan sokat segítene a pályázónak. 
Azt az esetet is elképzelhetjük, amikor a HR-es nem ért a dolgához, a főnököt nem érdekli, viszont a minden lében kanál titkárnő úgy érzi, minden áron neki kell kiválasztani az utódát... és megjelik pályázónk, aki végig mondja a rutin önéletrajzot, válaszol a kérdésekre, mit csinálnál egy ilyen szituációban, hogyan oldanál meg egy olyan problémát... és ezeket a kérdéseket a pályázónál jóval alacsonyabb végzettségű, kisebb nyelvtudású és tapasztalatú minden lében kanál titkárnő teszi fel, aki, na majd én kiválasztom ki dolgozHAT az én hőn szeretett főnökömmel büszkeséggel teszi fel egymás után a kérdéseket, míg a főnök és a HR-es hallgat és bólogat. Ennek vajon mi az üzenete? Egyértelműen látszik, ki a "főnök" az irodában...
A fejvadászok... véleményem szerint a leghaszontalanabb munkakörök egyike, legalábbis sok szimpatikus fejvadásszal még nem találkoztam, aki valóban azért van ott, hogy az őt megbízó cégnek téged, a pályázót kiközvetítsen, nem pedig azért, hogy a füzetében vadul jegyzetelgetve hülye kérdéseket tegyen fel, pl. ha állat lennél milyen állat lennél is miért (itt érdemes a szorgalmas hangyára asszociálni, inkább mint a léha tücsökre), mi volt a három legnagyobb kudarc az életedben (lehetőleg ne essünk túlzásokba), ha autónak születnél újjá akkor milyen autó lennél és miért (és ha nem értek az autókhoz, akkor mi van?...), hol leszel öt év múlva (ha lehet ne a mostani főnököd pozícióját említsd, mert megijednek, hogy ki akarod túrni... figyeljünk oda, hogy van-e a cégnél feljebb lépési lehetőség, mert ha van, akkor érdemes feljebb pozicionálni magunkat, de ha nincs, akkor nem érdemes nagyot mondani, mert azt fogják leszűrni, hogy túlságosan karrieristák vagyunk). Egy fejvadász blogjában olvastam, hogy ezen kérdések lényeg nem az, hogy tudományosan kifogásolhatatlan választ adjunk, hanem azt mérik fel vele, hogyan reagálunk váratlan helyzetekre, idegesek leszünk-e, zavarba jövünk-e, tehát érdemes a pókerarcot gyakorolni.
Érdemes időre vagy előtte tíz perccel érkezni, jelezve, hogy megtisztelted őket a pontosságoddal, de késni nem illik, indulj el inkább időben, vagy ha mégis késel, akkor hívd fel őket, beállítani, hogy bocs, de nem jött a busz... nem jó kezdés. A késésről egy személyes megjegyzés. Pár éve történt, egy fejvadász behívott interjúra, időben megjelentem, ahogy hívtak, pontban 15 órakor, majd leültettek, hogy mindjárt jön az interjúztató, ültem, ücsörögtem, eltelt fél óra, még mindig senki nem nyitotta rám az ajtót. Ugyebár van egy udvariassági időtartam amin túlmenve nem illik szó nélkül várakoztatni valakit (ha jól emlékszem ez 20 perc), azaz illik bekopogni, hogy elnézést az előző interjú elhúzódott, késik, stb, további türelmét kérjük... Gondoltam végig fogom várni a fejvadász hölgyet de akkor már kicsit az udvariatlanságtól davkéból sem akartam vele csacsogni. Egy óra elteltével érkezett meg a nő, éppen kint járt a kollégákkal késői ebédelni, el is felejtette, hogy engem behívott, bejött, bemutatkozott és kért pár percet, hogy rendbe szedje magát... Mondam neki, hogy ne fáradjon, csak azért vártam meg, hogy megnézzem, ki az aki nem veszi a fáradságot, hogy az általa kezdeményezett találkozón megjelenjen, és további sok sikert kívánva a szakmájában, felálltam, elköszöntem és hazafáradtam.
Természetesen tudjuk, ha a megpályázott állás farmeros állás, akkor is interjúkon illik elegánsan, kifogástalanul megjelenni (nem strandpapucs, pántos póló és miniszoknya, fiúknál nem szandál és nem kigombolt ing).
Ha tudjuk hova hívnak minket, érdemes felkészülni a cégből. Volt szerencsém olyan kérdéssel találkozni az első öt percben, hogy mielőtt magamról beszélnék, mutassam be az ő cégüket öt percben angolul. Ezzel természetesen azt mérik, téged mennyire érdekel hova jelentkezel, mit tudsz róluk, illetve vetted-e a fáradságot utána nézni a céggel kapcsolatos tudnivalóknak.
Ha már kellőképpen felvérteztünk magunkat kifogástalan megjelenéssel, pontossággal, lélekben felkészültünk az önéletrajzunk ismételt minél érdekesebb eldarálására, ne feledkezzünk el a mosolygásról és a határozott kézfogásról.
Utána pedig reménykedve várjuk, hogy legalább értesítenek akár tovább jutottunk, akár nem. És feltétlenül várjuk a jó hírt, hogy igen, mi kellünk az állásra. Utána pedig reménykedjünk, hogy nem futunk bele a következő munkahelyünkön is az oly sok helyen megtalálható HP HR-es egyentársasággal, akik egy külön állatfaj.