Az álláskeresés is csak olyan keresgélés, mint akár a párkeresés. A megfelelő kereslet és kínálat találkozása épp olyan fontos, mint a közös érdekek találása mindenki megelégedésére. Ez pedig mint tudjuk, lutri.
Az álláskeresésben azt nem szeretem, hogy az önéletrajzomat kb százszor megismételem egy-egy álláskeresési turnusban, de hát átküldtem, leírtam, olvassátok el..., gondolom én, de persze nem megy ez ilyen egyszerűen, megnézik, HOGY tudsz róla beszélni, mert nem az lényeg mint mondasz, hanem hogyan. Hogyan adod el magadat, mint egy kiló cseresznyét a piacon. Mert sosem attól a kofától vásárolnak a legtöbben akinek szép finom édes cseresznyéje van, de csendben kuksol a sarokban szerényen, hanem aki a leghangosabban kínálja a portékáját, agyon dícsérve azt, kiemelve a jó tulajdonságait és hangsúlyozva, hogy miért is lenne jó neked, ha az ő és nem más cseresznyéjét választanád.
Véleményem szerint túlbonyolítják az álláskeresést. Nyilván szükség van erre, ők jobban tudják, de én akkor is azt gondolom időnként túlzásokba esnek az interjúztatással a munkáltatók.
Képzeljük el azt az esetet, amikor az egyszeri pályázót behívják a fejvadászhoz, majd következő körben találkozik a HR-essel, aztán íratnak vele egy angol és/vagy számítógép használati tesztet, és a végén találkozik a vezetővel. Ez jó esetben 3, rossz esetben 5 kört jelent. Ilyenben volt szerencsém résztvenni anno, sok értelme nem volt, de hát a HR-eseknek is meg kell dolgozniuk a pénzükért, szegény pályázó pedig a végén örüljön, ha 5 odamacerálás után felhívják, hogy kellesz, nem kellesz...
A visszajelzésekben a cégek egyébként nagyon le vannak maradva az elvárható szinttől. Ha már egy jelöltet elhívnak egyszer, netalán kétszer, akkor egy sablon e-mail kiküldése, sajnáljuk, nem felelt meg, biztosan sokat segítene a pályázónak.
Azt az esetet is elképzelhetjük, amikor a HR-es nem ért a dolgához, a főnököt nem érdekli, viszont a minden lében kanál titkárnő úgy érzi, minden áron neki kell kiválasztani az utódát... és megjelik pályázónk, aki végig mondja a rutin önéletrajzot, válaszol a kérdésekre, mit csinálnál egy ilyen szituációban, hogyan oldanál meg egy olyan problémát... és ezeket a kérdéseket a pályázónál jóval alacsonyabb végzettségű, kisebb nyelvtudású és tapasztalatú minden lében kanál titkárnő teszi fel, aki, na majd én kiválasztom ki dolgozHAT az én hőn szeretett főnökömmel büszkeséggel teszi fel egymás után a kérdéseket, míg a főnök és a HR-es hallgat és bólogat. Ennek vajon mi az üzenete? Egyértelműen látszik, ki a "főnök" az irodában...
A fejvadászok... véleményem szerint a leghaszontalanabb munkakörök egyike, legalábbis sok szimpatikus fejvadásszal még nem találkoztam, aki valóban azért van ott, hogy az őt megbízó cégnek téged, a pályázót kiközvetítsen, nem pedig azért, hogy a füzetében vadul jegyzetelgetve hülye kérdéseket tegyen fel, pl. ha állat lennél milyen állat lennél is miért (itt érdemes a szorgalmas hangyára asszociálni, inkább mint a léha tücsökre), mi volt a három legnagyobb kudarc az életedben (lehetőleg ne essünk túlzásokba), ha autónak születnél újjá akkor milyen autó lennél és miért (és ha nem értek az autókhoz, akkor mi van?...), hol leszel öt év múlva (ha lehet ne a mostani főnököd pozícióját említsd, mert megijednek, hogy ki akarod túrni... figyeljünk oda, hogy van-e a cégnél feljebb lépési lehetőség, mert ha van, akkor érdemes feljebb pozicionálni magunkat, de ha nincs, akkor nem érdemes nagyot mondani, mert azt fogják leszűrni, hogy túlságosan karrieristák vagyunk). Egy fejvadász blogjában olvastam, hogy ezen kérdések lényeg nem az, hogy tudományosan kifogásolhatatlan választ adjunk, hanem azt mérik fel vele, hogyan reagálunk váratlan helyzetekre, idegesek leszünk-e, zavarba jövünk-e, tehát érdemes a pókerarcot gyakorolni.
Érdemes időre vagy előtte tíz perccel érkezni, jelezve, hogy megtisztelted őket a pontosságoddal, de késni nem illik, indulj el inkább időben, vagy ha mégis késel, akkor hívd fel őket, beállítani, hogy bocs, de nem jött a busz... nem jó kezdés. A késésről egy személyes megjegyzés. Pár éve történt, egy fejvadász behívott interjúra, időben megjelentem, ahogy hívtak, pontban 15 órakor, majd leültettek, hogy mindjárt jön az interjúztató, ültem, ücsörögtem, eltelt fél óra, még mindig senki nem nyitotta rám az ajtót. Ugyebár van egy udvariassági időtartam amin túlmenve nem illik szó nélkül várakoztatni valakit (ha jól emlékszem ez 20 perc), azaz illik bekopogni, hogy elnézést az előző interjú elhúzódott, késik, stb, további türelmét kérjük... Gondoltam végig fogom várni a fejvadász hölgyet de akkor már kicsit az udvariatlanságtól davkéból sem akartam vele csacsogni. Egy óra elteltével érkezett meg a nő, éppen kint járt a kollégákkal késői ebédelni, el is felejtette, hogy engem behívott, bejött, bemutatkozott és kért pár percet, hogy rendbe szedje magát... Mondam neki, hogy ne fáradjon, csak azért vártam meg, hogy megnézzem, ki az aki nem veszi a fáradságot, hogy az általa kezdeményezett találkozón megjelenjen, és további sok sikert kívánva a szakmájában, felálltam, elköszöntem és hazafáradtam.
Természetesen tudjuk, ha a megpályázott állás farmeros állás, akkor is interjúkon illik elegánsan, kifogástalanul megjelenni (nem strandpapucs, pántos póló és miniszoknya, fiúknál nem szandál és nem kigombolt ing).
Ha tudjuk hova hívnak minket, érdemes felkészülni a cégből. Volt szerencsém olyan kérdéssel találkozni az első öt percben, hogy mielőtt magamról beszélnék, mutassam be az ő cégüket öt percben angolul. Ezzel természetesen azt mérik, téged mennyire érdekel hova jelentkezel, mit tudsz róluk, illetve vetted-e a fáradságot utána nézni a céggel kapcsolatos tudnivalóknak.
Ha már kellőképpen felvérteztünk magunkat kifogástalan megjelenéssel, pontossággal, lélekben felkészültünk az önéletrajzunk ismételt minél érdekesebb eldarálására, ne feledkezzünk el a mosolygásról és a határozott kézfogásról.
Utána pedig reménykedve várjuk, hogy legalább értesítenek akár tovább jutottunk, akár nem. És feltétlenül várjuk a jó hírt, hogy igen, mi kellünk az állásra. Utána pedig reménykedjünk, hogy nem futunk bele a következő munkahelyünkön is az oly sok helyen megtalálható HP HR-es egyentársasággal, akik egy külön állatfaj.
