A nagy meleggel a tömegek nem elbújnak, hanem valamiért épp ellenkezőleg, hömpölyögnek mindenhová. Meleg, ingerültség, udvariatlanság mindenhol.
Az utcán, a buszon, a metróban, a mozgólépcsőn, a tömeg nyomul, az egyedek egymást lökdösik, fellökik, félrelökik, arrébb taszajtják... tömegközlekedési eszközön nincs légkondi, a kinyitott ablakon bejövő levegő nem elég a tömegnek, érdekes módon mindenki azért is a hátán vagy vállán hagyja hatalmas táskáit, nehogy még egy ember kényelmesen elférjen.
A metróban ma többször is láttam, hogy férfiak, félrelöknek nőket, hogy ők előbb leérjenek a mozgólépcsőn, előbb forduljanak be a kanyarba, előbb szálljanak be a kocsiba és természetesen előbb foglalják el az ülőhelyeket. Természetesen az esetlegesen félrelökött hölgy hangos szóval való méltatlankodását a férfi cifra káromkodása követte minden alkalomról.
Én magam is tapasztaltam, a zebrán átkelve, hogy nem ám úgy mennek az emberek, hogy egymást kikerülik, nem, szembe, telibe neki, álljál arrébb, ha valami nem tetszik hülye nő... hozzáállással, úgyhogy egy tuskó jankó ma engem is kis híján az épp megálló autó felé lökött, nehogy már ő térjen ki...
A buszra felszálló hülyegyerek, fülében üvölt a zene, akit otthon nem tanítottak meg, hogy tedd le a hátadról a hátizsákot, mert mást zavarhat... megáll a busz ajtajában, se le, se fel, amikor arrébb lökik, még ő méltatlankodik (lökdösöl, g*ci? megszólítással szólt be a néninek, aki le akart szállni.) Én magam ugyanezt a hülyegyereket kétszer löktem arrébb, fel és leszálláskor, mert nemes egyszerűséggel az amúgy is kicsit buszajtó lépcsőjének tetején állva, nem tudtam tőle rendesen közlekedni.
Egy ülőhelyet alig tudtam megközelíteni mert egy (ismét) pasi úgy állt meg a busz csuklójában két hatalmas táskával, hogy nem lehetett őt sem arrébb tessékelni, ott is taszítottam egyet a helyért, azért is leülök vaze.
Az ügyfélszolgálaton, a kevés székre magát ledobó "intelligens" harmincas, aki egy nehezen ácsorgó 2-3 éves kislány előtt vetette magát a prédára, miután a kislány anyja felhívta a lányka figyelmét, "menj oda, ülj le, ott van egy hely",... mire odafordult a lány, tahókánk már ott terpeszkedett, fejét félrefordítva, nem ám felkelve, hogy persze, üljön le a kislány.
És akkor még nem ejtettünk szót az áporodott hónaljszagról, az izzadtságot és fekete koszt elegyítő ájerről, amiben képesek utcára menni, időnként tényleg gusztustalan tud lenni a tömegközlekedés, de érdekes módon, koszos, büdös nőt kevesebbet látok...
Kis színeseim főszereplői mind férfiak, ezúton is jelezném, igazán férfias lenne időnként egy kis udvariasságot beleadni, egy kis figyelmességet, illemet mutatni, nem pedig menni tökön-paszulyon mint a barmok... Tisztelet a kivételnek. Sajnos egyre kevesebb van. Ehhez fog kapcsolódni az egyik következő bejegyzésem. (hamarosan)
