Munkába menet a következő életmorzsákkal találkoztam:
Buszra fel.
Bottal közlekedő bácsi észrevéve a buszt, a botot felemelve futott, majd a járműre felszállva ismét a botra támaszkodva kunyerált szemeivel ülőhelyet.
Tikkelő férfin röhögő tinik, akik természetesen nem adták át a helyüket.
Kismama nagy pocakkal, aki viszont átadta a helyét.
Buszból kinézve: fiatal anya kislányával óvodába menet, a kislány elevenke, az anya ideges(ke), az anya leült egy padra a gyerekének háttal, hosszasan gesztikulálva, a láthatatlan embernek magyarázva, hogy neki mennyire elege van... Közben a gyerek rángatta a kardigánját, még nem értve, hogy anyu miért fordít hátat és nem beszél vele...
Tetotvált kopasz, Trianon pólóban, kezében kinyitott sörrel (reggel 8-kor) minden utasra rákiabálva követel igazságot Magyarországnak.
Néni beszól a kopasznak (kussolj te szemét...), a kopasz kis híján leüti (ki a szemét, vén kurva...), a néni mégis farkasszemet néz vele, a busz közönsége megijed, elő ne kerüljön a bicska.
Kopasz leül a busz hátuljában. Utasok elkezdenek szép lassan a busz elejébe húzódni.
Buszsofőr a vezetőfülkét magára zárja, ha vér folyna, ne az övé legyen. Buszvezetőfülkében porral oltó, ráakasztott nejlonszatyor szendvicsekkel. Hosszú műszak lesz. Biztonsági szolgálatot ilyenkor természetesen nem hív, csak a bliccelő dolgozók mellé.
Buszról le.
Át a másik buszmegállóba.
Buszról leszálló ismerős üdvözlése, váltóbusz orr előtt elsuhanása, ismerőssel kis beszélgetés a várakozási időt kihasználandó.
Másik buszra fel.
A buszon gyanús kapucnis fiatalok, szünidő. Szemmel láthatóan nem tudnak mit kezdeni magukkal az iskolaszünetben.
Buszról le.
Gyárba be. Visszaszámlálás indul október 5-ig.
