Mai interjú

Érdekes interjún vettem ma részt. Egyrészt a cég az isten háta mögött helyezkedik el, mire elvergődtem odáig esőben, már megadta az esős nap hangulatát. Egy egészen szétesett "Miss Énvagyokittaháer" fogadott, aki igazából semmire nem volt kíváncsi az eddigi szakmai tapasztalatomból, hanem belecsapott a lecsóba azonnal: elkezdte a leendő főnököt, a cégvezetőt nem kicsit szidni, ez tartott úgy negyed órán át, de neki ezt nem kell elviselni mert ő már csak röhög rajta mert ő itt nem alkalmazott... Mivelhogy az igazgatónő egy nehéz ember. És mindenkibe beleköt. Amúgy is frusztrált. És aki olyankor az útjába kerül. És hát ugye neki keresünk asszisztenst. És hát így leginkább az asszisztensen csapódik, mennyire vagyok stressztűrő. Mondtam, a stresszt tűröm, de azt, ha valaki igazságtalanul minden frusztrációját rajtam próbálja levezetni, azt már nemigen. Tehát az igentisztelt igazgatóasszony fáradjon el egy személyiségkontroll tréningre és tanulja meg a saját frusztrációját levezetni, nem valaki lábtörlőjének jelentkeztem ide. Persze ezeket finomabban mondtam, de erre céloztam. Nos, a munkakörben nemigen kell csinálni sok mindent, leginkább ezt-azt nyilvántartani és az utazásaikat szervezni. Mert mint Miss Énvagyokittaháer elmondta, ő nem a céghez tartozik, ő itt Bizniszpartner, wow, na most essek hanyatt? És hát ugye mivel 14 ország tartozik hozzájuk sokat utaznak, a cégvezető is meg ő is mert ő is mind a 14 osztálynak háerkedik. Wow. És hát akkor lehet hogy ezeket kellene csinálni, de még nem tudják mert most költöztek új helyre és átszervezik a munkát és még nem tudják kinek mit fognak adni... Mondtam, hogy ez érdekes, akkor miért hirdetnek, ha még azt sem tudja elmondani az interjún, hogy mit is kell majd ott csinálni? Mivelhogy szöszmötölésnél és utazás szervezésnél én azért jóval több és összetettebb dolgokkal foglalkoztam, így hát úgy látom lehet, hogy nem tudnám kitölteni a munkaidőmet. Ja, mondja Miss Énvagyokittaháer, hát majd kialakul, meg akkor lehet hogy neki is kellene fél állásban dolgozni, de az is lehet, hogy az egész állás csak 6 órás lenne, ez még nem alakult ki... Mondtam, hogy az szép, hát akkor, ha majd kialakul és úgy érzi, hogy szeretne részleteket mondani, nyugodtan keressen meg. Erre azt mondja, na akkor mi legyen. Kérdeztem, hogy érti. Azt mondja, akkor akarok-e versengeni az állásért vagy sem. Csak néztem. Mondom, az előbb hangzott el, hogy igazából nem is tudjuk mi az amit hirdettek, ők sem tudják és én sem lettem okosabb, tehát mire versengjek? Merthogy kedden jön az igazgatónő, aki egyébként cseh (juuuuuj, na aha, itt már leesett azonnal, a cseh-magyar barátságból kifolyólag szeretheti akkor ennyire az igen tisztelt igazgatóasszony a magyar asszisztensét...) szóval kedden jön az ő bizalmasa, aki valami bizonytalan pozíciót tölt be, az irodába és akkor akarok-e interjúra jönni. Itt megint csak néztem, mert ugyebár azért van a háer, hogy eldöntse, valaki alkalmas-e az állásra (na persze ahhoz tudni kéne milyen állásra ugyebár igen tisztelt Énvagyokittaháer kisasszony), és meginvitálni a jelöltet másodjára is, nem pedig megkérdezni, na, akkor mi legyen. Mondtam, hát sajnos jövő kedden nem érek rá, ú már meg a bizonytalan pozíciójú bizalmas ember csak akkor van itt, hát mondtam, igazán sajnálom, azzal szép lassan szedelőzködni kezdtem, majd Miss Háer felajánlotta, esetleg meginterjúvolhat telefonon, ha akarom. Ja, gondoltam, ha akarom. Mondtam, belátására bízom, ha szeretne felhívni, egész nyugodtan. Azt meg majd én eldöntöm, hogy akarok-e vele beszélgetni. Végül megkérdezte mennyit akarok keresni, mondtam egy lehetetlen összeget, amit úgyse fizetnek ki, hogy véletlenül se akarjon felhívni még egyszer... ezt az amatőr szerencsétlent, hát ez utazza halálra magát 14 országba és semmi profizmust nem mutatott. Egy biztos, ez a nő se az eszéért kapta meg az állást.
Hát ez azt hiszem az egyik legröhejesebb interjú volt egész életemben. A nő azt se tudta mi a feladatkör, az én tapasztalatomról nem kérdezett, a munkakör zavaros, a főnök egy nehezen kezelhető idegbeteg, aki úgy tűnik a leendő munkatársát akarja majd lábtörlőnek használni, hát igen, tényleg csábító az ajánlat... Mosolyogva hagytam magam mögött Miss Énvagyokittaháer-t aki ugyan sokat utazik, de szemmel láthatóan azt se tudta, milyen kollégát keres milyen feladatkörrel és gondolom mindezt jó pénzért csinálja mind a 14 országban, plusz sok utazásért (mennyi itt az ingyenélő semmirekellő ember), de egy valamire való interjút nem tud levezetni... és hazaindultam, az eső pedig csak csepeg, csepeg csendesen.