Sok embernek fontos, hogy a szem, ami visszanéz rá, hogyan néz, jó-e belenézni, elmerülni benne, viszonozni a pillantását, vagy elutasítani azt.
A szem valóban a lélek tükre.
Megfigyelted-e már, hogy...
Máshogy néz a megfáradt ember, mint az energiával teli fiatal.
Máshogy néz, aki várakozással tekint valami elé, és aki már lemondott valamiről.
Máshogy néz, aki adni szeretne és aki elutasít valamit.
Máshogy néz, akinél első benyomásra pozitívan vizsgáztunk, és akinél negatívra.
Máshogy néz, aki valódi érdeklődést mutat, és máshogy, aki csak színleli azt. (Ugyanezt az éhes háziállaton is megfigyelhetjük :))
Máshogy néz a boltos a nap elején és a nap végén (kivéve az örökké zsörtölődő típust... az ellenkezőjével még nem találkoztam).
Máshogy néz a tanító, aki át akar adni valamit, és máshogy, aki unja már az egészet.
És ahogy máshogy néz a diák is, aki magába szívja a tanár minden szavát, és máshogy, aki elutasítja azt.
Máshogy néz, aki el szeretne érni valamit, megkapni, megszerezni, és máshogy, aki már mindent elért, megkapott, megszerzett.
A nyílt, tiszta tekintet mindig sokkal vonzóbb bármelyik oldalon állunk is, akár adok, akár kapok szituációban vagyunk, érdeklődést, nyitottságot, pozitív hozzáállást sugall, mint a sunyi, lesütött, elkapott tekintet, amely elutasítást, negatív tartalmat hordoz, ennek üzenetére érdemes odafigyelni a hétköznapjainkban.
