Imaginary letter to someone special

So, hello... 

Long time no see, right? I could say, "hope you're doing fine" but I don't know for sure. I just can hope that you are. 

I know your last hours were a lot of pain and fight. I hope that shock is already gone. I'm OK. You don't need to worry about me. Take care of me and my life and the things I can have under control. You know, we can't control everything but, trying to do my best. Even trying to control things and people who don't necessarily want that, it's hard to learn not to live under control all the time and just let things happen. 

I always wanted to tell you, but never thad the chance, on that night, I was dreaming with you. I dreamt that you were standing in a boat in some kind of harbour and you waved to me, I stood on the coast and saw that your boat got untied and the boat started to sail away... I ran on the coast yelling after you: 

- Wait... I'm still here... 

And you just stood there, smiling and waiving to me as if you said you gotta go and I needed to stay. I was looking after the boat and you got further away and then you disappeared. 

Then I woke up in my bed and got THAT call. 

I'm looking at the sky now and trying to find you among the clouds. Hope you're up there somewhere happy and are proud of me. Miss you. I will always miss you. I'd give so much if I could meet you just one more time. Until then, take care. I will. I just wish I had the chance to talk to you and tell you my difficulties sometimes. But I know you know about all of them. Praying for you. Will you pray for me too.

God bless, until I meet you again some time. Later.

Your Daughter

Interjú vs. Randi

Mint nő és mint álláskereső egyaránt felmerülnek olyan gondolatok bennem, hogy az interjúk és a randik között óhatatlanul párhuzamot lehet vonni bizonyos szempontból.
Mindkettőre készülünk, lelkileg, agyilag, külső jegyekkel, ruházat, smink, frizura, odamegyünk és jól szeretnénk szerepelni, hogy utána megnyerjünk valamit, egy jó állást, egy jó partnert...
Egy interjú egyben egy mini randevú is, hiszen szimpatizálni kell egymással a leendő munkavállalónak és a munkaadónak. Ahogy nem régiben egyik interjún mondta a hr-es nő: meg kell nézni a jelölt és a főnök között működik-e a kémia, hisz, ő az első számú döntéshozó. És ez egy is van. Hiszen, ha elmegyünk egy interjúra, szépen kiöltözve, jó benyomást akarunk kelteni, tetszeni akarunk, szimpatikusak szeretnénk lenni, szerepelünk, elmondjuk az egy idő után rutinosan előjövő betanult mondatokat, de úgy, hogy az mégis spontánnak tűnjön és várjuk a pozitív megerősítést, egy újabb telefont, egy e-mailt, egy újabb interjúra hívást, egy állásajánlatot, hogy megkapjuk a kiszemelt állást. De ezért csak akkor hajtunk igazán, ha az állás kecsegtető, a környezet szimpatikus és a főnök is megnyerő, azaz... ha részünkről is működik a kémia.
És egyúttal egy randi is egyszerre interjú is, hiszen felkészülük, kelendőnek szeretnénk magunkat láttatni és érezni, szimpatikusnak mutatkozni és rájövünk, hogy igen, jól szeretnénk szerepelni, megfelelő dolgokat szeretnénk mondani, hogy utána a számunkra is vonzó nagy vad újra fel akarjon hívni és el akarjon hívni bennünket egy újabb randi-interjúra, hogy aztán a végén megkapjuk a megfelelő ajánlatot, amire vártunk.
Meg kell mondanom, hogy nagyon sok energiát igényel az interjúkra járás, szereplés. De ugyanennyi csak kicsit másfajta izgalommal és pillangók repkednek a gyomorban érzéssel jár a randizás is. Csak más a tétje. De a felfokozott állapot és a megfelelés mindkét esetben jelen van.
És mégis érdemes ezeket az energiát igénylő tevékenységekre pozitívan tekinteni, hiszen a nyeremény mindenképpen kárpótolja az embert a befektetett stresszért. Így hát, egy kecsegtető állásért, bármilyen nehéz is az összes interjún egyforma lelkesedéssel és energiával küzdeni és egy számunka érdekesnek bizonyuló, nekünk tetsző partnerért, még, ha nehéz esetnek is tűnik első látásra, de, ha minden hülyeségével együtt mégis úgy érezzük, vonzó számunkra, a remélt pozitív hozama miatt, nyugodtan küzdjünk pozitív hozzáállással. Másként nem is lehet.

A Hörcsög meséje

Volt egyszer egy Hörcsög, aki összebarátkozott a Sünnel. Jöttek-mentek az erdőben és elhatározták, hogy elmennek ribizlit majszolni. Út közben a Hörcsög megpróbálta óvatosan átemelni a Sünt egy kis patak felett, de közben megcsiklandozta, mert éppen viccelődős hangulatban voltak, amikor a Sün... egyszer csak leesett és összehúzta magát tüskés gombóccá.

- Ó, kis Sün, ne haragudj, csak játszottam, nem akartalak leejteni - mondta a Hörcsög - gyere elő a gombócból és menjünk tovább.

De hiába próbálta felemelni, a tüskék miatt nem merte a Sünit megfogni. Várta, hátha kis barátja előjön. De aznap már nem ettek a ribizliből.

Ezúton kér elnézést a Hörcsög a Süntől, amiért kétbalkezes, csak játszani akart vele, de rosszul sült el a csiklandozás...

Notórius kétbalkezes

Vannak notórius kétbalkezes emberek, akik akármit csinálnak, valahogy mégis balul sül el... 

Például, amit lehet azt elejti, eltöri, elrontja, elhagyja, elveszíti, ott felejti, elfelejti, vagy csak úgy hirtelen magától elromlik teljesen rejtélyes és érthetetlen okokból..., vagy egyszer csak nyoma vész, mintha elnyelte volna egy nagy fekete lyuk... Vagy gyerekkorában lenyel egy rádió alkatrészt, hogy miért kóstolta meg, már ő maga sem emlékszik (...gyerek volt...). Vagy tornaórán töri el a lábát (mikor máskor?) Vagy megrázza az áram, amikor a hajszárítóból felcsap a láng és jól eldobja a vizes kádba, mert hova máshova, az volt kéznél, meg amúgy is, nehogy már a haja égjen le... Vagy, amikor olyan hideg tél volt, hogy az ereszből kicsepegő víz lefagyott és a macskát vacsora után le kellett vinni a garázsba aludni, meg ne fázzon, de nem lezavarta (kis puha tappancsok meg ne fázzanak), hanem levitte ölben, de az odafagyott vízen megcsúszott és elesett és beverte a fejét a ház sarkába, és mintha még egy percre az eszméletét is elveszítette volna, és amikor a nagy dübbenésre kifutott az anyukája megkérdezni: - Mi volt ez, jól vagy? - azt válaszolta: - Macska megmenekült? :) Vagy amikor két órával indulás előtt felkel, hogy időben elinduljon és odaérjen de mégis sikerül néha kicentizni az odaérést. Vagy, amikor szeretne jó első benyomást kelteni és érzi, hogy hú, most béna voltam, de tudok ennél sokkal jobb fej is lenni :) Vagy, amikor minden elindulás előtt visszamegy megnézni, hogy biztos, hogy kikapcsoltam a vasalót? - és mégis egy három napos tréning előtt bekapcsolva felejti ... Hát... vannak ilyen emberek :)

Az idő múlása

Amivel szembesülni kell és nem kellemes. Amikor kosztümben állásinterjúra megy az ember és a 7.-en lakó középiskolások csókolommal köszönnek a lépcsőházban (vajon ez azért van, mert smink nélkül indult el reggel, mert arra már végképp nem volt energiája, miután fél óra küzdelem után sikerült kikecmeregni az ágyból?)... Amikor 3 óra alvás után megszólal az ébresztő és nem megy a felkelés... Amikor még egy kávé után sem megy a felkelés... Amikor már inkább leülne az ember a buszon, mint állna... Amikor 11 órakor a második kávé után mintha még mindig egy zombi ülne az asztalnál... Amikor a tükörből visszanéző üveges és táskás szemen már a szemránckrém és az alapozó sem segít, hogy vidám, csillogó legyen... Amikor, ha mosolyog az ember, észreveszi a szeme körül a szarkalábakat (milyen szarkalábak... nehogymár...) és de, az, az... Amikor nem arra gondol az ember, hogy hú de jó lesz, ha hazaérek tornázom, hanem, hogy hú de jó lesz, ha hazaérek, alszom egy órát... Amikor rájön az ember, hogy tíz vagy tizenöt éve ugyanennyi tornával pillanatok alatt leadta a plusz kilókat most meg csak nyekereg egy-két kiló le-fel (anyád...)... Amikor rájön, hogy sminkben a kevesebb már több... A frizura pedig rövidebben már fiatalosabb, mint tinikokorban, a loboncos hosszú haj... Amikor észrevesszük az első ősz hajszálat (na ez az amit még nem vettem észre, szerencsére), vagy még rosszabb, az első ősz szemöldökszálat (miii vaaan?)... Amikor rájövünk a tükörben, hogy talán nem kellene homlokot ráncolni, mert a végén ott marad... a ránc...  További fizikai jegyeket most mellőznék... Mindenki sorolja ide a magáét tetszés szerint. De, tényleg durva, amikor az ember lélekben még húsz éves, de rájön, hogy bassz... bezártak egy 35 éves testbe... engedjenek ki... De amikor rájon, hogy azért inkább már mégsem nem lenne kedve sátorban aludni egy hétig a Sziget fesztiválon. 35 éves aggyal a 20 éves testében, na igen... ez lenne az ideális... hogy én miért nem lettem inkább striptease táncos Las Vegasban jó pénzért anno?... Na, jó, hol a harmadik kávé?...

Mai interjú

Érdekes interjún vettem ma részt. Egyrészt a cég az isten háta mögött helyezkedik el, mire elvergődtem odáig esőben, már megadta az esős nap hangulatát. Egy egészen szétesett "Miss Énvagyokittaháer" fogadott, aki igazából semmire nem volt kíváncsi az eddigi szakmai tapasztalatomból, hanem belecsapott a lecsóba azonnal: elkezdte a leendő főnököt, a cégvezetőt nem kicsit szidni, ez tartott úgy negyed órán át, de neki ezt nem kell elviselni mert ő már csak röhög rajta mert ő itt nem alkalmazott... Mivelhogy az igazgatónő egy nehéz ember. És mindenkibe beleköt. Amúgy is frusztrált. És aki olyankor az útjába kerül. És hát ugye neki keresünk asszisztenst. És hát így leginkább az asszisztensen csapódik, mennyire vagyok stressztűrő. Mondtam, a stresszt tűröm, de azt, ha valaki igazságtalanul minden frusztrációját rajtam próbálja levezetni, azt már nemigen. Tehát az igentisztelt igazgatóasszony fáradjon el egy személyiségkontroll tréningre és tanulja meg a saját frusztrációját levezetni, nem valaki lábtörlőjének jelentkeztem ide. Persze ezeket finomabban mondtam, de erre céloztam. Nos, a munkakörben nemigen kell csinálni sok mindent, leginkább ezt-azt nyilvántartani és az utazásaikat szervezni. Mert mint Miss Énvagyokittaháer elmondta, ő nem a céghez tartozik, ő itt Bizniszpartner, wow, na most essek hanyatt? És hát ugye mivel 14 ország tartozik hozzájuk sokat utaznak, a cégvezető is meg ő is mert ő is mind a 14 osztálynak háerkedik. Wow. És hát akkor lehet hogy ezeket kellene csinálni, de még nem tudják mert most költöztek új helyre és átszervezik a munkát és még nem tudják kinek mit fognak adni... Mondtam, hogy ez érdekes, akkor miért hirdetnek, ha még azt sem tudja elmondani az interjún, hogy mit is kell majd ott csinálni? Mivelhogy szöszmötölésnél és utazás szervezésnél én azért jóval több és összetettebb dolgokkal foglalkoztam, így hát úgy látom lehet, hogy nem tudnám kitölteni a munkaidőmet. Ja, mondja Miss Énvagyokittaháer, hát majd kialakul, meg akkor lehet hogy neki is kellene fél állásban dolgozni, de az is lehet, hogy az egész állás csak 6 órás lenne, ez még nem alakult ki... Mondtam, hogy az szép, hát akkor, ha majd kialakul és úgy érzi, hogy szeretne részleteket mondani, nyugodtan keressen meg. Erre azt mondja, na akkor mi legyen. Kérdeztem, hogy érti. Azt mondja, akkor akarok-e versengeni az állásért vagy sem. Csak néztem. Mondom, az előbb hangzott el, hogy igazából nem is tudjuk mi az amit hirdettek, ők sem tudják és én sem lettem okosabb, tehát mire versengjek? Merthogy kedden jön az igazgatónő, aki egyébként cseh (juuuuuj, na aha, itt már leesett azonnal, a cseh-magyar barátságból kifolyólag szeretheti akkor ennyire az igen tisztelt igazgatóasszony a magyar asszisztensét...) szóval kedden jön az ő bizalmasa, aki valami bizonytalan pozíciót tölt be, az irodába és akkor akarok-e interjúra jönni. Itt megint csak néztem, mert ugyebár azért van a háer, hogy eldöntse, valaki alkalmas-e az állásra (na persze ahhoz tudni kéne milyen állásra ugyebár igen tisztelt Énvagyokittaháer kisasszony), és meginvitálni a jelöltet másodjára is, nem pedig megkérdezni, na, akkor mi legyen. Mondtam, hát sajnos jövő kedden nem érek rá, ú már meg a bizonytalan pozíciójú bizalmas ember csak akkor van itt, hát mondtam, igazán sajnálom, azzal szép lassan szedelőzködni kezdtem, majd Miss Háer felajánlotta, esetleg meginterjúvolhat telefonon, ha akarom. Ja, gondoltam, ha akarom. Mondtam, belátására bízom, ha szeretne felhívni, egész nyugodtan. Azt meg majd én eldöntöm, hogy akarok-e vele beszélgetni. Végül megkérdezte mennyit akarok keresni, mondtam egy lehetetlen összeget, amit úgyse fizetnek ki, hogy véletlenül se akarjon felhívni még egyszer... ezt az amatőr szerencsétlent, hát ez utazza halálra magát 14 országba és semmi profizmust nem mutatott. Egy biztos, ez a nő se az eszéért kapta meg az állást.
Hát ez azt hiszem az egyik legröhejesebb interjú volt egész életemben. A nő azt se tudta mi a feladatkör, az én tapasztalatomról nem kérdezett, a munkakör zavaros, a főnök egy nehezen kezelhető idegbeteg, aki úgy tűnik a leendő munkatársát akarja majd lábtörlőnek használni, hát igen, tényleg csábító az ajánlat... Mosolyogva hagytam magam mögött Miss Énvagyokittaháer-t aki ugyan sokat utazik, de szemmel láthatóan azt se tudta, milyen kollégát keres milyen feladatkörrel és gondolom mindezt jó pénzért csinálja mind a 14 országban, plusz sok utazásért (mennyi itt az ingyenélő semmirekellő ember), de egy valamire való interjút nem tud levezetni... és hazaindultam, az eső pedig csak csepeg, csepeg csendesen.

Limerick

Just found it in my old records...

from the pen of an 'anonymous' poet:

"There once was a girl named Evie...
whose legs were as strong as a levy
She stood with the rest
Her boobs were the best
That woman was built like a Chevy!"

Szinpatikus

Ó emberek, könyörgöm, valaki kapcsolja már be a helyesírás ellenőrzőt...

"Szinpatikus fiatalember szeretnék családot allapitani komojtalanok kimélyenek csak azokjelentkezenekakinek komolyak a szándékai egy gyereknemgond pest megye anyámal élek kérdezél létszives" 

Dating online

To meet someone on the internet is like buying shoes on the internet...

You may like the brand, the color, the style, etc., but you cannot know if it's comfortable until you "try it on".
It's not like ordering a book through the internet or an iPod or a film. It must fit.

A lélek tükre

Sok embernek fontos, hogy a szem, ami visszanéz rá, hogyan néz, jó-e belenézni, elmerülni benne, viszonozni a pillantását, vagy elutasítani azt.
A szem valóban a lélek tükre.
Megfigyelted-e már, hogy...

Máshogy néz a megfáradt ember, mint az energiával teli fiatal.
Máshogy néz, aki várakozással tekint valami elé, és aki már lemondott valamiről.
Máshogy néz, aki adni szeretne és aki elutasít valamit.
Máshogy néz, akinél első benyomásra pozitívan vizsgáztunk, és akinél negatívra.
Máshogy néz, aki valódi érdeklődést mutat, és máshogy, aki csak színleli azt. (Ugyanezt az éhes háziállaton is megfigyelhetjük :))
Máshogy néz a boltos a nap elején és a nap végén (kivéve az örökké zsörtölődő típust... az ellenkezőjével még nem találkoztam).
Máshogy néz a tanító, aki át akar adni valamit, és máshogy, aki unja már az egészet.
És ahogy máshogy néz a diák is, aki magába szívja a tanár minden szavát, és máshogy, aki elutasítja azt.
Máshogy néz, aki el szeretne érni valamit, megkapni, megszerezni, és máshogy, aki már mindent elért, megkapott, megszerzett.

A nyílt, tiszta tekintet mindig sokkal vonzóbb bármelyik oldalon állunk is, akár adok, akár kapok szituációban vagyunk, érdeklődést, nyitottságot, pozitív hozzáállást sugall, mint a sunyi, lesütött, elkapott tekintet, amely elutasítást, negatív tartalmat hordoz, ennek üzenetére érdemes odafigyelni a hétköznapjainkban.

 

Percemberek

Sok olyan embert ismerek, akiket percembernek hívok. A percember hivatalos megfogalmazása, látványos karriert befutó hamar levitézlő, gyorsan elfelejtett emberek.. Vicces, nem tudtam erről a hivatalos elnevezésről, mégis milyen sok ilyet tudok felsorolni.
A vezető, aki miután lelép a cégvezetés éléről másfajta karriert csinálni, máris pótolva lesz az új főnökkel, aki azonnal átalakít, átszervez, máshogy csinál, az előző főnököt a lehető legjobban elhomályosítva.
A nagyhatalmú főnök, akinek a szavát mindenki tisztelte, és aki, amíg hivatalában volt, mindenki kikérte a véleményét, meghallgatta és elismerték a szakmai hozzáértését, és aki, miután távozott, már senki nem hívja fel, vagy nem veszik fel a telefonhívásait.
A vezető, aki hivatali ideje alatt elismert tekintély volt, lefokozása után már a laborba se tehette be a lábát.
A HR-es, aki mindenkivel csacsogott, miután GYES-re ment, már senkit nem foglalkoztatott.
A HR-es, aki miután kiosztotta a felmondóleveleket x db kollégának, levonult egy cigire és már nem érdekelte semmi és senki, leváltása után már ő sem érdekelt senkit.
A szintén HR-eske, miután átvette a GYES-es HR-es munkáját és egyfolytában sivalkodott, hogy neki semmire sincs ideje, nem bír ennyi mindent megcsinálni, enni, inni, wc-re menni sincs már ideje, megpályázott a maga 26 évével egy vezetői pozíciót, mert nehogymár ha dolgozni derogál, akkor őbelőle ne váljon főnök, az jobban menne.... majd rá sem emlékezett senki, csak arra, hogy munka helyett arról volt híres, hogy futkosni járt.
A nagyszájú titkárnő, aki szintén kivonta magát pár évre a forgalomból, mindenki örömére, szintén a feledés homályába merült, visszatértével pedig kizárólag undort tudott kiváltani a kollégákból.
A mindenkit kioktató semmihez nem értő titkárnő, akire nyugdíjbamenetele után már senki nem kívánt sem látni, sem hallani.
A nyugdíjból visszatérő kisegítő HR-es, aki miután a gyerekét elhelyezte a cégnél, már szintén nem izgatta magát semmin, sem munkán sem egyebeken, már ő sem érdekelt senkit, hogy dolgozik-e, ott van-e, épp betegállományban van-e, fő hogy a létszámot emeli. 
A recepciós nő, aki a recepción nem sok munka lévén szomjazta a szót és tekintetével beszélgetésre invitálta a munkába jövő kollégákat, akik tőle felvéve a kulcsukat tovasiettek, és ugyanaz a recepciós nő, aki miután a megfelelő  magas rangúakkal "igen jó testi-lelki barátságot kezdett ápolni" és vezérigazgatói asszisztenssé léptették elő minden átmenet nélkül, más magasan hordta az orrát és kerülte a régi kollégák tekintetét, de leginkább magasról tekintett már le rájuk (vigyázzunk, magasról lehet a legnagyobbat zuhanni...).
A dolgozó, akinek elismerték a munkáját, fontosnak érezte magát és nap mint nap megdícsérték jó munkájáért, miután nyugdíjba ment, már senki sem emlegette.
A főtitkárnő, aki önmaga fontosságát szinte főnöke elé helyezte és hatalmas körmondatokban válaszolt minden kérdésre, miután távozott, szintén nem váltott ki őszinte sajnálkozást senkiből.
A tökéletes kolléga, aki mindent elvégzett, mindenkinek segített, és miután távozott, már nem őt emlegették, hanem a helyére lépő újat, akármilyen is legyen.
A percemberek, akik kollegális viszonyokban gondolkozva magukat fontosabbnak tartják bárkinél, tudálékosabbak, kioktatók és a munkát ügyesen delegálják de önmaguk ritkán dolgozó egyedek... távozásukkal egy gyorsan betöltött űrt hagynak maguk után és másnap már senki nem emlékszik rájuk és senkinek nem hiányoznak. Az eladó a boltban, aki a pár perces interakció alatt igyekszik saját fontosságát hatványra emelve a vásárolót kioktatni. A tini, aki kiteszi mindenét, hogy nagylánynak nézve megbámulják majd sértetten tova riszál, ha az érett palik utána fütyülnek az utcán. Az utca embere, aki annyira siet, hogy fellöki a másik siető alakot. Ilyen percembereket sokat ismerek és látok nap, mint nap. Sajnos. De mégsem ők a fontosak, hanem akik megmaradnak.

Statisztika update

Szeretnék egy kis update-et adni az oldal statisztikájáról (2235 kattintás után), miután ma láttam, hogy már Indonéziából is volt olvasóm...

Oldalmegjelenítések száma országonként

Magyarország  1 681 Egyesült Államok  154 Spanyolország  82 Németország  16 Franciaország  10 Egyesült Királyság 9 Románia  3 Svájc  2 Indonézia  2 Ausztria  1 Az írások népszerűsége pedig így néz ki:

Fantázianevek, mottók, fotók 2011.05.14., 4 megjegyzés  105 Oldalmegjelenítés

Nem újdonság 2011.06.29., 7 megjegyzés  29 Oldalmegjelenítés

Több, mint titkárnő 2011.06.25., 3 megjegyzés  28 Oldalmegjelenítés

Terra Nova 2011.06.07., 13 megjegyzés  26 Oldalmegjelenítés

A Hörcsög és a Medve 2011.07.08., 8 megjegyzés  24 Oldalmegjelenítés

Nem kell 2011.06.01., 4 megjegyzés  24 Oldalmegjelenítés

Egyszer 2011.06.19., 14 megjegyzés  23 Oldalmegjelenítés

A bor 2011.06.03., 6 megjegyzés  20 Oldalmegjelenítés

1800 2011.07.06., 5 megjegyzés  18 Oldalmegjelenítés

Ihlet híján 2011.06.28., 10 megjegyzés  18 Oldalmegjelenítés

Mint egy jól felelő kisdiák az iskolában

Engedtessék meg, de mostanában az álláskeresés foglalja le a gondolataimat... Ismét elkezdődik egy hét és kezdődik a szépen felöltözni, szép cipő, elegánsan, kifogástalanul, tip-top odatipegni, szép ruha, szép köröm, szép frizura, szép smink, előadni ismét és ismét a már kívülről fújt önéletrajzot, lehetőleg se nem unalmasan, se nem túlságosan kiszínezve, hogy se túl kevésnek, se túl soknak ne tűnjön az ember, hanem úgy érezze az interjúztató, hogy pont az ő általa keresett ember ül vele szemben. Na és persze mosolyogni, de nem vigyorogni, vagy vihogni, és jó benyomást kelteni (pont mint egy első randin... a megfelelési kényszer és a laza természetesség között egyensúlyozni borotvaélen...). Egy fokkal lazább a hangulat, amikor egyből úgy kezdi az interjúztató, hogy "ugye tegeződhetünk?", ott már lehet a barátságos hangvételre számítani..., ahol viszont magázódás van, ott vagy férfi az interjúztató vagy egy idősebb szúrós szemű nő, akiknek általában nem tudok megfelelni, valamiért ettől a típustól mindig is rázott a hideg... Úgyhogy amíg ezek a dolgok kötik le a gondolataimat, túl sok építő jellegű bejegyzést nem várok magamtól... persze jöhet egyszer csak az ihlet, de most is csak ennyi jött... De mivel ez mégiscsak egy feszültséggel teli időszak, elnézően várakozzatok a következő szórakoztató bejegyzésemre. És drukkoljatok az interjúkon.

TGIF

TGIF!

Tribute to Maga

K - Halló.

É - Halló. 

K - Na, jó napot.

É - Magának is jó napot. Hogy van?

K - Jól vagyunk, köszi. Hogy bírja a meleget?

É - Nehezen. És, Maga?

K - Mi is.

É - Találkozhatnánk már valamikor.

K - Jó lenne, csak megint zárunk. Jövő hét?

É - Nekem jó. Kedd?

K - Jó lesz. Olyan hétish el tudok jönni.

É - Oké, akkor találkozzunk a Dunyha Plázában. 

K - Jó, úgyis be akarok menni az Orsiba, szálle van, nem shoppingolunk egy kicsit?

É - Arra mindig vevő vagyok. Ha hamarabb odaérek addig benézek a Spencerbe, tudja én azt szeretem. 

K - Rendicsek, akkor vagy előtte vagy bent találkozunk, ha nem lesz kint előtte akkor még bent nézelődik. 

É - Jó, akkor majd csörgessük meg egymást, amikor odaérünk.

K - Helyes. 

É - És amúgy mi újság?

K - Á tegnap munkába jövet Itaka összetört. 

É - Mi történt? 

K - Az előttünk lévő lefékezett, mi is, a mögöttünk jövő meg már nem tudott, rátolt minket a kisbuszra. Kisdrágám azonnal ki is szállt és leordította a sofőr fejét.

É - Jaj, és akkor mi történt? Hívták a yardot?

K - Igen, kijöttek, kitöltöttük az űrlapot aztán jöttünk be dolgozni. 

É - Munkahelyen mi újság a záráson kívül?

K - Árnyékolok. Megjött az új kolega Hústoronyból. 

É - És meddig tart az árnyékolás?

K - Hát még vagy két napig biztos. De a jövő héten meg jönnek az Árvízháztól, az se lesz egyszerű. Megint itt leszünk este 10-ig.

É - Ó, sedény. És a hétvégén lesz valami program?

K - Kutyáék jönnek névnapozni. És Magának?

É - Megyek fodrászhoz.

K - Na, Maga. És mit csinálnak a kis búrájával? 

É - Csak egy kicsit meglépcsőzi és melírozza, már nem bírom, hogy így melegíti a fejemet. 

K - Tezsvérje hogy van?

É - Jól van, köszi, és a Magáé?

K - Ő is jól van, köszönöm. Na, ne haragudjon, most mennem kell mítingre, akkor majd még később beszélünk.

É - Oké, csörögjünk még, puszi.

K - Puszi, szia.

É - Szia.

Meleg és tömeg

A nagy meleggel a tömegek nem elbújnak, hanem valamiért épp ellenkezőleg, hömpölyögnek mindenhová. Meleg, ingerültség, udvariatlanság mindenhol.
Az utcán, a buszon, a metróban, a mozgólépcsőn, a tömeg nyomul, az egyedek egymást lökdösik, fellökik, félrelökik, arrébb taszajtják... tömegközlekedési eszközön nincs légkondi, a kinyitott ablakon bejövő levegő nem elég a tömegnek, érdekes módon mindenki azért is a hátán vagy vállán hagyja hatalmas táskáit, nehogy még egy ember kényelmesen elférjen. 

A metróban ma többször is láttam, hogy férfiak, félrelöknek nőket, hogy ők előbb leérjenek a mozgólépcsőn, előbb forduljanak be a kanyarba, előbb szálljanak be a kocsiba és természetesen előbb foglalják el az ülőhelyeket. Természetesen az esetlegesen félrelökött hölgy hangos szóval való méltatlankodását a férfi cifra káromkodása követte minden alkalomról. 
Én magam is tapasztaltam, a zebrán átkelve, hogy nem ám úgy mennek az emberek, hogy egymást kikerülik, nem, szembe, telibe neki, álljál arrébb, ha valami nem tetszik hülye nő... hozzáállással, úgyhogy egy tuskó jankó ma engem is kis híján az épp megálló autó felé lökött, nehogy már ő térjen ki... 
A buszra felszálló hülyegyerek, fülében üvölt a zene, akit otthon nem tanítottak meg, hogy tedd le a hátadról a hátizsákot, mert mást zavarhat... megáll a busz ajtajában, se le, se fel, amikor arrébb lökik, még ő méltatlankodik (lökdösöl, g*ci? megszólítással szólt be a néninek, aki le akart szállni.) Én magam ugyanezt a hülyegyereket kétszer löktem arrébb, fel és leszálláskor, mert nemes egyszerűséggel az amúgy is kicsit buszajtó lépcsőjének tetején állva, nem tudtam tőle rendesen közlekedni. 
Egy ülőhelyet alig tudtam megközelíteni mert egy (ismét) pasi úgy állt meg a busz csuklójában két hatalmas táskával, hogy nem lehetett őt sem arrébb tessékelni, ott is taszítottam egyet a helyért, azért is leülök vaze. 
Az ügyfélszolgálaton, a kevés székre magát ledobó "intelligens" harmincas, aki egy nehezen ácsorgó 2-3 éves kislány előtt vetette magát a prédára, miután a kislány anyja felhívta a lányka figyelmét, "menj oda, ülj le, ott van egy hely",... mire odafordult a lány, tahókánk már ott terpeszkedett, fejét félrefordítva, nem ám felkelve, hogy persze, üljön le a kislány. 
És akkor még nem ejtettünk szót az áporodott hónaljszagról, az izzadtságot és fekete koszt elegyítő ájerről, amiben képesek utcára menni, időnként tényleg gusztustalan tud lenni a tömegközlekedés, de érdekes módon, koszos, büdös nőt kevesebbet látok...


Kis színeseim főszereplői mind férfiak, ezúton is jelezném, igazán férfias lenne időnként egy kis udvariasságot beleadni, egy kis figyelmességet, illemet mutatni, nem pedig menni tökön-paszulyon mint a barmok... Tisztelet a kivételnek. Sajnos egyre kevesebb van. Ehhez fog kapcsolódni az egyik következő bejegyzésem. (hamarosan)

Burkolt álláshirdetés

Épp most olvasom, leesett az állam, kurvák figyelem, lehet jelentkezni, nyelvtani hibás a jelentkezés, de ha rábuksz a főnök ...-re, mint gyöngytyúk a takonyra, még hülyére is keresheted magad... csak gratulálni tudok a hirdetésfeladónak, van esze, 2 az 1-ben...

Keresem talpraesett  vidám  tapasztalattal rendelkező irodavezetésben jártas független csinos nyitott titkárnőmet, azonnali kezdéssel  idegen nyelv előny, 2 db teljesalakos önéletrajzokat fizetés igény megjelöléssel "odaadó 2 in 1" jelégével ... címre várom.

A tökéletes munkavállaló

Kis humor, szintén az Egy fejvadász blogjából:

1. Az első gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.

2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.

3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a
HR-osztály munkatársai között.

4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent
csinálni...

5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb
szintű vezetőmmel tárgyalok együtt.

6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy
hónapot.

7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.

8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg
hozok.

9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a
vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.

10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert
amúgy is fent vannak a képek az interneten.

Álláshirdetésekről még

Az álláshirdetésekről röviden.

Sok cég nem fedi fel mivoltát, mivel a cég nevét olvasva valószínűleg megsokszorozódna az oda jelentkezők száma. Maga területén piacvezető cég keresi... behívnak interjúra, első kérdés: miért pont hozzánk jelentkezett? Erre okos válasz nincs. Tulképp nem tudtad hova jelentkezel, nem mondhatod hogy mert olyan kecsegtető volt... de azt sem, hogy neked minden mindegy, csak dolgozhass, mert akkor meg nem vagy eléggé elhivatott...

Semmit nem tudva a cégről és az állásról is csak nagy körvonalakban hirdető cég azt kéri fizetési igény megjelölésével küldd a pályázatodat. Érdemes egy -tól, - ig határt beírni, mert ugye nem tudva, hogy ez milyen kaliberű cég már ott elbukni, hogy te akkor is ennyit akarsz ha meg tudják adni, ha nem, illetve ha kétszer ennyit is kaphattál volna... az nem ideális. Egy blogolónál olvastam: azt válaszolta ebben a helyzetben: amennyit ő és a munkája a cégnek megér az adott pozícióban... Diplomatikusabb a megegyezés kérdését emlegetni.

Az elvárások között nincs iskolai végzettség és szakmai tapasztalat említve, ám de szerepel a kifogástalan megjelenés... oda kirakatbabát keresnek, akit a vitrinben lehet mutogatni (nézzétek milyen bomba titkárnőm vagy, agya ugyan nincs, de nem is volt elvárás).

Amit kínálunk résznél a következők szerepelnek: fiatalos, lendületes csapat, jó csapatszellem, megérő főnök, jó irodai légkör, stb... jó-jó, de hol marad a versenyképes fizetés, az előrelépési és tanulási lehetőség? Ja, hogy az csak a pályázónak fontos...

Hirdetésbe ugyan nem írhatják bele, de interjún nem tehetnek fel nemre, bőrszínre, vallásra, családi állapotra vonatkozó kérdéseket, mivel azok diszkriminatív jellegűek. Így, ha megkérdezik, és mikor akar gyereket, érdemes óvatosan válaszolni, esetleg felhívni a figyelmet a kérdés diszkriminatív jellegére bár ez esetben az önéletrajzunk azonnal a kukában végzi tudálékosságunk miatt, vagy hazudhatunk is, ha szükséges, de legjobb figyelembe venni, ha nem szimpatikus a hozzáállás, nem kell sajnálnunk a lehetőséget, vannak azért korrekt helyek is.

Végül néhány rövid szösszenet motiváltságunkra való kérdésekkel (idézet Egy álláskereső blogjából):

 "Miért dolgozott ennyi évet egy helyen? Talán nem voltak lehetőségei? Nem kellett máshol? vs. Nekünk csak hosszú távban gondolkodó ember kell! Nincs szükségünk vándormadarakra!
 Nálunk be kell tagozódni a vállalat életébe! Megvannak a folyamataink, a hierarchiánk! vs. Kreatív munkaerő kerestetik
 Mik a karriertervei? vs. pályázó: Osztályvezető szeretnék lenni 2 éven belül. - kérdező: He? Az osztályvezető én vagyok! Talán a helyemre pályázik? vagy: pályázó: én jól érzem magam lótifutiként  - kérdező: maga nem motivált!"

Lutri

Az álláskeresés is csak olyan keresgélés, mint akár a párkeresés. A megfelelő kereslet és kínálat találkozása épp olyan fontos, mint a közös érdekek találása mindenki megelégedésére. Ez pedig mint tudjuk, lutri.
Az álláskeresésben azt nem szeretem, hogy az önéletrajzomat kb százszor megismételem egy-egy álláskeresési turnusban, de hát átküldtem, leírtam, olvassátok el..., gondolom én, de persze nem megy ez ilyen egyszerűen, megnézik, HOGY tudsz róla beszélni, mert nem az lényeg mint mondasz, hanem hogyan. Hogyan adod el magadat, mint egy kiló cseresznyét a piacon. Mert sosem attól a kofától vásárolnak a legtöbben akinek szép finom édes cseresznyéje van, de csendben kuksol a sarokban szerényen, hanem aki a leghangosabban kínálja a portékáját, agyon dícsérve azt, kiemelve a jó tulajdonságait és hangsúlyozva, hogy miért is lenne jó neked, ha az ő és nem más cseresznyéjét választanád.
Véleményem szerint túlbonyolítják az álláskeresést. Nyilván szükség van erre, ők jobban tudják, de én akkor is azt gondolom időnként túlzásokba esnek az interjúztatással a munkáltatók.
Képzeljük el azt az esetet, amikor az egyszeri pályázót behívják a fejvadászhoz, majd következő körben találkozik a HR-essel, aztán íratnak vele egy angol és/vagy számítógép használati tesztet, és a végén találkozik a vezetővel. Ez jó esetben 3, rossz esetben 5 kört jelent. Ilyenben volt szerencsém résztvenni anno, sok értelme nem volt, de hát a HR-eseknek is meg kell dolgozniuk a pénzükért, szegény pályázó pedig a végén örüljön, ha 5 odamacerálás után felhívják, hogy kellesz, nem kellesz... 
A visszajelzésekben a cégek egyébként nagyon le vannak maradva az elvárható szinttől. Ha már egy jelöltet elhívnak egyszer, netalán kétszer, akkor egy sablon e-mail kiküldése, sajnáljuk, nem felelt meg, biztosan sokat segítene a pályázónak. 
Azt az esetet is elképzelhetjük, amikor a HR-es nem ért a dolgához, a főnököt nem érdekli, viszont a minden lében kanál titkárnő úgy érzi, minden áron neki kell kiválasztani az utódát... és megjelik pályázónk, aki végig mondja a rutin önéletrajzot, válaszol a kérdésekre, mit csinálnál egy ilyen szituációban, hogyan oldanál meg egy olyan problémát... és ezeket a kérdéseket a pályázónál jóval alacsonyabb végzettségű, kisebb nyelvtudású és tapasztalatú minden lében kanál titkárnő teszi fel, aki, na majd én kiválasztom ki dolgozHAT az én hőn szeretett főnökömmel büszkeséggel teszi fel egymás után a kérdéseket, míg a főnök és a HR-es hallgat és bólogat. Ennek vajon mi az üzenete? Egyértelműen látszik, ki a "főnök" az irodában...
A fejvadászok... véleményem szerint a leghaszontalanabb munkakörök egyike, legalábbis sok szimpatikus fejvadásszal még nem találkoztam, aki valóban azért van ott, hogy az őt megbízó cégnek téged, a pályázót kiközvetítsen, nem pedig azért, hogy a füzetében vadul jegyzetelgetve hülye kérdéseket tegyen fel, pl. ha állat lennél milyen állat lennél is miért (itt érdemes a szorgalmas hangyára asszociálni, inkább mint a léha tücsökre), mi volt a három legnagyobb kudarc az életedben (lehetőleg ne essünk túlzásokba), ha autónak születnél újjá akkor milyen autó lennél és miért (és ha nem értek az autókhoz, akkor mi van?...), hol leszel öt év múlva (ha lehet ne a mostani főnököd pozícióját említsd, mert megijednek, hogy ki akarod túrni... figyeljünk oda, hogy van-e a cégnél feljebb lépési lehetőség, mert ha van, akkor érdemes feljebb pozicionálni magunkat, de ha nincs, akkor nem érdemes nagyot mondani, mert azt fogják leszűrni, hogy túlságosan karrieristák vagyunk). Egy fejvadász blogjában olvastam, hogy ezen kérdések lényeg nem az, hogy tudományosan kifogásolhatatlan választ adjunk, hanem azt mérik fel vele, hogyan reagálunk váratlan helyzetekre, idegesek leszünk-e, zavarba jövünk-e, tehát érdemes a pókerarcot gyakorolni.
Érdemes időre vagy előtte tíz perccel érkezni, jelezve, hogy megtisztelted őket a pontosságoddal, de késni nem illik, indulj el inkább időben, vagy ha mégis késel, akkor hívd fel őket, beállítani, hogy bocs, de nem jött a busz... nem jó kezdés. A késésről egy személyes megjegyzés. Pár éve történt, egy fejvadász behívott interjúra, időben megjelentem, ahogy hívtak, pontban 15 órakor, majd leültettek, hogy mindjárt jön az interjúztató, ültem, ücsörögtem, eltelt fél óra, még mindig senki nem nyitotta rám az ajtót. Ugyebár van egy udvariassági időtartam amin túlmenve nem illik szó nélkül várakoztatni valakit (ha jól emlékszem ez 20 perc), azaz illik bekopogni, hogy elnézést az előző interjú elhúzódott, késik, stb, további türelmét kérjük... Gondoltam végig fogom várni a fejvadász hölgyet de akkor már kicsit az udvariatlanságtól davkéból sem akartam vele csacsogni. Egy óra elteltével érkezett meg a nő, éppen kint járt a kollégákkal késői ebédelni, el is felejtette, hogy engem behívott, bejött, bemutatkozott és kért pár percet, hogy rendbe szedje magát... Mondam neki, hogy ne fáradjon, csak azért vártam meg, hogy megnézzem, ki az aki nem veszi a fáradságot, hogy az általa kezdeményezett találkozón megjelenjen, és további sok sikert kívánva a szakmájában, felálltam, elköszöntem és hazafáradtam.
Természetesen tudjuk, ha a megpályázott állás farmeros állás, akkor is interjúkon illik elegánsan, kifogástalanul megjelenni (nem strandpapucs, pántos póló és miniszoknya, fiúknál nem szandál és nem kigombolt ing).
Ha tudjuk hova hívnak minket, érdemes felkészülni a cégből. Volt szerencsém olyan kérdéssel találkozni az első öt percben, hogy mielőtt magamról beszélnék, mutassam be az ő cégüket öt percben angolul. Ezzel természetesen azt mérik, téged mennyire érdekel hova jelentkezel, mit tudsz róluk, illetve vetted-e a fáradságot utána nézni a céggel kapcsolatos tudnivalóknak.
Ha már kellőképpen felvérteztünk magunkat kifogástalan megjelenéssel, pontossággal, lélekben felkészültünk az önéletrajzunk ismételt minél érdekesebb eldarálására, ne feledkezzünk el a mosolygásról és a határozott kézfogásról.
Utána pedig reménykedve várjuk, hogy legalább értesítenek akár tovább jutottunk, akár nem. És feltétlenül várjuk a jó hírt, hogy igen, mi kellünk az állásra. Utána pedig reménykedjünk, hogy nem futunk bele a következő munkahelyünkön is az oly sok helyen megtalálható HP HR-es egyentársasággal, akik egy külön állatfaj.

2000

Éljen a 2000. klikk!

http://www.youtube.com/watch?v=tn7k16gqkAI

Válasz Gazsinak

Gazsi, te az anyád úristenit! Még hogy te az újságban hirdeted magadat, mikó' mink meg itt várunk tégedet haza? Hát hun vagy te 192 cm mikor alig érsz fel hozzám? Milyen macska? Hát nem szégyelled el magadat? Anyám azt üzeni, ha hazajössz, jól ellássa a bajodat a nyújtófával amiért elloptad a libákat, amit el akart adni a heti vásáron. Igyekezzél hazafele a börtönbűl, mert Kriszti lyányodat felcsinálták, a fijad Dezső meg be akar állni a vándorcirkuszosokhoz, mert látta messzirűl azt az elifántot vagy hogy híjják és azt hiszi, hogy elviszik világot látni, hijába mondom neki, hogy nem mennek azok csak ide a szomszíd faluba. Ha véletlen horogra akadt valami puccos dáma, remélem a bukszáját elhoztad. A tető berogyott, a kocsit ellopták, igyekezzél hazafele.

Csókol szerető feleséged a mesze távolból Manczi és az öt puja

Gazsi válasza Manczinak című levél megírására pedig most pályázatot hirdetek. Várom az ötletes hozzászólásokat.

Újabb ajánlat

Helo szija, én eggy magasan kvalifikát fijatalember vagyok, 192 cm, jelenleg keresem a párom, így most páratlan vagyok. Ha szeretnéd betölteni az űrt, amit érzek a pszihológiai kezelésem után, jelenkezz a smaszeremnél. Ött hónap múlva szabadulok. Beszélőre eljöhec, akkor a szeméjes szimpátija is kialakulhat, ha a levelezésben már megvolt. Kerezsd Gazsit, ha nem tuggyák mond meg, hogy az anyóssát kirabolta. Jól szituált hőlgyek jelentkezését várom. Izmos testalkatú, jól ál rajtam a csikos ruha, különleges ismertető lyegyem az alkaromon a tetoválás: Manczi. Manczi a macskám vólt, de felakadt a kerítésen, neki álítotam emléket. Várom jelentkezésed.

Gazsi, avagy a 6548-es rab.

Hejesírás elenörző nem vólt a Böribe (bőrtönbe), szabadcságon van

Mai ajánlat 18+

Ellenállhatatlan ajánlat:

Ma bárkit megd*gok. Egész nap ráérek. Keress. Csak nők!

Azért kíváncsi lennék, ha egész nap csöngene a telefonja, akkor hogy bírná a megkereséseket kezelni. Vagy, ha valaki beperelné, hogy a bárki és a csak nők ellentmondás azaz megkérdőjelezhető, megtámadható és perelhető. Aztán nézhetne, ha egy nagy szőrös férfitest bekopogna az ajtón, hogy helló, a hirdetésre jöttem, én nyertem a pert.

Tanmese a sünről

Egyszer volt egy kis sündisznó. Szúrós tüskéi alatt vígan éldegélt az erdőben. De mivel már régóta egyedül éldegélt, felkeredekett, hogy barátokat szerezzen. Találkozott a Hörcsöggel. 

- Szia, te kis Hörcsög. Barátokat keresek, de tőlem mindenki fél, mert szúrós tüskék vannak a hátamon. 

Azt mondta a Hörcsög.

- Jól van, Sün, leszek a barátod, de ha felemellek, nem szabad begubóznod, különben megszúrod a kezemet. 

Rendben, mondta a Sün, megpróbálom.

És így a kis Hörcsög el akarta vinni sétálni a Sünt, de amikor fel akarta emelni, mindig csak megszúrta a kezét a sok kis tüske. Ezért aztán nem tudtak elindulni együtt sétálni. 

Tanulság: szúrós süni egyedül marad az erdőben barátok nélkül. Vagy, le kell reszelni a tüske végét, hogy ne legyen szúrós. Vagy venni kell egy tüskereszelőt.